Irodalom és politika
(Részlet)
Egy este e fölötti töprengésemben aludtam el. Álmomban szétnyílt a fal és egy sárkány bontakozott ki belőle. (Gyakran álmodom sárkánnyal.)
- Ha már annyira érdekel a téma - szólt hozzám a sárkány -, miért nem kérdezed meg a haza bölcsét?
- A haza bölcsét? - feleltem csodálkozva. - Hiszen ő már meghalt és nem felelhet.
A sárkány megrázta mind a hét fejét.
- Ő megvan - mondá titokzatosan.
- És hol található?
- Szép asszonyok ujjaiban laknak a lelkek.
Ejh, bolond egy álom! gondoltam magamban, amikor fölébredtem. De megvallom, némileg megragadott és nem ment ki eszemből, amit a sárkány mondott, hogy az elhalt lelkek szép asszonyok ujjaiban laknak: nem is olyan rossz ízlés ott lakni rózsaszín körömmel fedett házikóban.
Lám, a vén kujonnak, a sárkánynak, milyen ötletei vannak! Nyílván ez ette a szűzeket abban a bizonyos fekete posztóval bevont mesebeli városban...
És íme, rá nehány napra a véletlen olyan társaságba vitt, ahol a spiritizmussal mulattak. Az egész esztendőt dominálta nálunk ez a divat kivált a hosszú téli estéken. A szalonokban kezdtek fádak lenni az élők, hát oda kellett invitálni a hatottakat. Jámbor pénzváltó, ha egy ezüstforintos kerül a kezedbe, forgasd meg kegyelettel, mert királyok, költők és államférfiak lelke szaladt rajta keresztül...
Egy ezüstforintos engedelmesen mozgott és szaladgált ide-oda két ideges asszonyka szép ujja alatt a körbe állított ábécén. A lelkek pedig jöttek-mentek és felelgettek a hüledező asszonykáknak, mint a diákok.
