Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Interjú Áder János köztársasági elnökkel a víz világnapján a Mária Rádióban

A vízválság mellett más válságokat is látunk. A klímaválságról elég sokat beszélünk, de mondjuk például a biodiverzitás problémájáról már kevesebbet. Tehát a természeti sokféleség vagy a biológiai sokféleség problémájáról már sokkal kevesebbet beszélünk. Pedig hát, ha a teremtett világról beszélünk, márpedig arról kell beszélnünk, azt kell látnunk, hogy egy nagyon érzékeny, nagyon, nagyon jól összehangolt rendszer az, ami körülvesz bennünket, ami sok millió év alatt alakult ki, és ha ezt akár csak egy pici kis ponton is megbontjuk, nem tudhatjuk, hogy azzal milyen válságot, milyen gondokat idézünk elő, és milyen bajt hozunk a saját fejünkre. Hát ezért érdemes ezekről a kérdésekről beszélni. Ez volt a kiindulópont, és annak örülök, hogy a tudományos összefüggései részben hasznosultak különböző ENSZ-dokumentumokban. Amikről a tanácskozás konklúziójaként megállapodásra jutottunk, azok bekerültek különböző ENSZ-dokumentumokba. Például az ENSZ elfogadta 2015-ben az úgynevezett a fenntartható fejlődési célokat. Ezek közül a hatodik, az SDG6-os, a vízzel kapcsolatos fenntartható fejlődési cél. No, annak az alapgondolata itt született meg Budapesten. És ma már teljesen nyilvánvaló, hogy egy ezzel foglalkozó fórumon semmi újdonságot nem jelent, hogy valaki azt mondja: ha a tizenhét fenntartható fejlődési célt komolyan vesszük, a víz nélkül ezeknek a többsége nem érhető el.

– Idén novemberben kerül megrendezésre szintén Magyarországon, szintén az Ön kezdeményezésére a Fenntarthatósági Világtalálkozó. Részben már egy kicsit át is vezetett az előző kérdésemre adott válaszában erre, hogy mi a rendezvény célkitűzése, illetve milyen elemekből fog felépülni a program?

– Én arra jutottam a három Víz Világtalálkozó meg jó néhány rendezvény után – a világ más táján is részt vettem konferenciákon, ENSZ közgyűlésen stb. –, hogy bővíteni kell a témát. Foglalkoznunk kell továbbra is a vízzel, foglalkozunk is, de van itt más probléma is. Amiben más lesz ez az expo, az az, hogy több témát érint, majd mindjárt elmondom, hogy melyek ezek a témák. Más lesz abból a szempontból is, hogy nemcsak magyarországi cégek vesznek rajta részt, hanem regionális, egészen pontosan V4-es lesz, tehát a többi visegrádi ország is csatlakozik hozzá. Szlovákia, Csehország és Lengyelország is meghívást kap. Mi szervezzük, Budapest a helyszíne, de várjuk az előadóikat, várjuk a vállalkozókat ezekből az országokból is, hogy ők is mutassák be a megoldásaikat a különböző problémákra. És jóval nagyobb területen. Eddig a Millenárison voltunk, most pedig a Hungexpo területén leszünk. Ha jól számolom nagyjából tízszeresére emeltük annak a területnek a nagyságát, ahol a kiállítók majd bemutathatják portékájukat, ötleteiket.

Mik a témák? A vízen kívül természetesen szerepelnek a klímaváltozással kapcsolatos kérdések. Hogyan lehet megoldani az energiahatékonyság kérdését. Közlekedés, hulladékgazdálkodás és élelmiszertermelés, és lesz egy oktatási lába is ennek az expónak. Lesz konferencia, lesz kiállítás, lesz fiataloknak és lesz a nagyközönségnek szóló program, tehát négy részből fog állni. Bízom abban, hogy sikeres bemutatkozása lesz ez jó néhány magyar és a másik három országból érkező vállalkozásnak, és az ő termékeik exportképes, piacképes termékké válnak Európában, Afrikában, Ázsiában és mindenütt a világban. És még valamiben bizakodom. Hogy egymásra találnak itt olyan vállalatok, csehek, lengyelek, magyarok, szlovákok, akik lehet, hogy eddig nem is tudtak arról, hogy ha a másiknak a tevékenységével az ő munkájukat, az ő vállalkozásuk tevékenységét kiegészítik, akkor egy sokkal piacképesebb terméket, egy több problémára is megoldást nyújtó terméket tudnak majd a vevők asztalára tenni vagy javaslatként megfogalmazni. Mi a gondolati, filozófiai háttere ennek a kezdeményezésnek? Sokat lehet olvasni ma már arról, hogy vannak olyan erőforrások, amelyek viszonylag rövid időn belül kimerülnek. Tehát nem korlátlan a föld erőforráskészlete. Nem gondolhatjuk azt, hogy még évszázadokig, évezredekig ugyanabban a tempóban, mint ahogy most használjuk ezeket az erőforrásokat, rendelkezésünkre állnak majd. A másik, hogy az az életforma, amit kialakítottunk az elmúlt 50-60 évben, igazából a második világháború után, még a két világháború között egyáltalán nem volt jellemző, ez az életforma fenntarthatatlan. Fenntarthatatlan gazdasági érelemben, fenntarthatatlan társadalmi értelemben, és fenntarthatatlan a mindennapi életünk, tehát a családi vagy kisebb közösségek élete szempontjából is. Másképp is föltehetjük ezt a kérdést. A fenntarthatóság ugyanis egy kicsit még nehezen körülírható fogalom, ami most kezd polgárjogot nyerni a közbeszédben. A kérdést úgy kell föltenni szerintem, és ezt valóban jobban fogják érteni a hallgatók is, hogy mehetünk-e ezen az úton tovább. Mehetünk-e tovább azon az úton, amin eddig jártunk? És akkor mondok konkrét példákat, mert még mindig túl általános a kérdés. Kimerülnek a termőföldjeink. Egyre kevesebb és egyre gyengébb minőségű terméket tudunk előállítani egy adott hektáron. Ez mindenütt a világon így van. Mehetünk ezen az úton tovább? Víz. Az imént beszéltünk erről. Elszennyezzük őket, maradjunk csak a szennyezésnél. Mehetünk ezen az úton tovább? Erdő. Kiirtjuk őket, és megfosztjuk magunkat az oxigéntermelés feltételétől. Ez az életnek a feltétele. Mehetünk ezen az úton tovább? Tehát a termőföldjeink kimerülnek, a vizeinket elszennyezzük, az erdőket kiirtjuk, eltűnnek. A teremtett világ ennek következtében szétesik, és erre mondom azt, hogy ezen az úton ne menjünk tovább, mert nagy baj lesz.

– Többek között erre reagálva is fogalmazott meg rendkívül ambiciózus célkitűzéseket az ENSZ, és az Európai Unió is. Mindössze egy-két évtized alatt kívánnak olyan célokat elérni, mint a klímaváltozás megállítása, a szegénység felszámolása és a jelentős társadalmi és gazdasági különbségek megszüntetése. A „mehetünk-e ezen az úton tovább”-ra reflektálva Ön szerint elérhetőek lesznek ezek a célok a mai növekedésközpontú gazdasági trend folytatása mellett?

– Jó kérdés és indokolt is. Amikor az előadásaimra készülök és az előadásokat tartom, akkor mindig onnan indulok el, hogy vegyük tudomásul és vegyük figyelembe azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek az elmúlt száz évben lezajlottak. Ennek az egyik legfontosabb eleme a népességrobbanás, a demográfiai robbanás. És ha erről nem beszélünk, akkor struccpolitikát folytatunk. Hiszen bekövetkezett az, ami az emberiség történetében idáig még sohasem, hogy száz esztendő alatt lényegében megnégyszereződött a Földön élő emberek száma. Ennek következtében nyilvánvalóan megsokszorozódott a fogyasztás is. Egyébként a vízfogyasztás vagy az energiafogyasztás ennél lényegesen nagyobb mértékben nőtt. Tehát nem a négyszeresére, hanem ennél jóval nagyobb mértékben nőtt a vízfogyasztásunk és az energiafogyasztásunk is. Több ember, több élelmiszer, több víz, több energia, több épület, több infrastruktúra, több közlekedés. Mindaz, ami körülvesz ma bennünket, és mindaz, ahogyan élünk, ennek a logikus következménye. Nem egyformán feszítő probléma ez mindenütt, mert Európában népességcsökkenés, elöregedés tapasztalható, Afrikában pedig hatvan év alatt nyolcszorosára nőtt a népesség, és van olyan ország, ahol tizenhat év az átlagéletkor. Nem nehéz ebből kikövetkeztetni, hogy mi lesz ennek a következménye harminc, negyven, ötven év múlva. És itt már nemcsak klímáról, és nem demográfiáról, hanem nagyon komoly társadalmi kérdésekről, és nagyon komoly gazdasági kérdésekről beszélünk.



Legújabb videó
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány