Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

2021. március 22.

Interjú Áder János köztársasági elnökkel a víz világnapján a Mária Rádióban

– Szeretettel és nagy tisztelettel köszöntöm a Mária Rádió mikrofonja előtt Áder Jánost, Magyarország köztársasági elnökét. Annak kapcsán beszélgetünk, hogy egyrészt a Mária Rádióban idén a teremtésvédelem évét kiemelten kezeljük, másrészt elnök úr is szívén viseli a fenntarthatóság, a teremtésvédelem, és azon belül a víz fenntarthatóságának az ügyét. Elnök úr kezdeményezésére Magyarország az elmúlt évtizedben többször is megszervezte a Víz Világtalálkozót. Szakmai, politikai, gazdasági vezetők vettek ezen részt. Erre a rendezvényre Ferenc pápa is személyes üzenetet küldött, jelezve a téma komolyságát. Elnök Úr, miért tartja ennyire fontosnak ezt a kérdést, és mi volt a fő üzenete, illetve konklúziója ezeknek a találkozóknak?

– Tisztelettel köszöntöm a Mária Rádió hallgatóit. Összesen három ilyen Víz Világtalálkozót szerveztünk az elmúlt években. Hogy miért kezdtünk ezzel a kérdéssel foglalkozni? Hosszú évek óta különböző fórumokon, nemzetközi és részben hazai fórumokon is beszélnek a közelítő, fenyegető vízválságról. A korábbi ENSZ-főtitkár kezdeményezésére alakult tanácsadó testület tagjaként részese lehettem egy vízzel foglalkozó szakmai anyag elkészítésének. Akkor mi már a víz három drámájáról beszéltünk: a sok víz, a kevés víz és a szennyezett víz drámájáról. És ez, azt hiszem, azért volt szerencsés és plasztikus, mert ez a három dolog valóban egyszerre része az életünknek. Más-más formában jelenik meg ez országonként, kontinensenként, de példát Magyarországról is tudok mindegyikre mondani.

A sok víz drámája. A hallgatók vélhetően emlékeznek arra, hogy az elmúlt években a Dunán is, a Tiszán is, kisebb folyóinkon is minden korábban mért rekordot megdöntő árvizek vonultak le. Ennek megoldására a Tiszán elindítottunk egy tározóépítési programot – mert látszott, hogy ez tartós tendencia lesz –, aminek most már a nagyobb részén túl vagyunk, még néhány tározót meg kell építenünk. Sok milliárd forintjába került ez egyébként az adófizető polgároknak, de még több milliárdnyi kártól tudjuk megóvni a Tisza mentén élő másfél millió embert ezekkel a tározókkal, mert a végső cél az lesz, hogy a Tiszának a vízszintjét úgy tudjuk csökkenteni egy méterrel, hogy ezekbe a szükségtározókba ki fogjuk engedni a vizet. A sok víz drámáját láthatjuk abban is, hogy az úgynevezett villámárvizek is megjelentek Magyarországon. Hazánkban ugyan az átlagos éves csapadék mennyisége jelentősen nem csökken, de a megoszlása igencsak megváltozott. Ennek következtében, és ezt látjuk különösen a tavaszi, a nyári, és már az őszi időszakban is, időnként huszonnégy óra alatt, negyvennyolc óra alatt egyhavi, akár kéthavi csapadékmennyiség lezúdul. Óriási károkat okoz. A termőföld sem tudja magába szívni, és ahelyett, hogy hasznosulna, ahelyett, hogy áldást hozna, kár, méghozzá nem kevés kár lesz ezeknek a hatalmas esőknek és a villámárvizeknek a következménye. Ez a sok víz drámája.

A kevés víz drámája. Aszály. Duna-Tisza köze. Ma már mindannyian tudjuk, egyébként az ENSZ is elismeri, hogy a Duna-Tisza köze egy elsivatagosodó terület. Nagyon komoly problémát jelent ott ma már a gazdálkodás, nagy problémát jelent a növénytermesztés, és lassan problémát jelent az emberek vízzel való mindennapi ellátása is. Komoly beruházásokra van szükség. Ezek részben már elindultak, folyik egy olyan egyeztetés, aminek következtében, ha minden feltétel biztosított lesz, és az Európai Uniós források egy részét is megkaphatjuk erre, akkor hat év múlva elmondhatjuk, hogy a víz pótlását a Duna-Tisza közén megoldottuk. Egy ilyen program készülőben van, és remélem, meg is fog valósulni, legalábbis ezen leszek. Ami érdekes Magyarország vonatkozásában, hogy a legutóbbi nagy dunai árvíznél tapasztaltuk azt, hogy miközben a Dunán védekeztünk, rekordokat döntött meg itt Budapesten is a Duna, aközben innen száz kilométerre aszály volt. Tehát egy időben sem elképzelhetetlen ez a két dolog: egyik helyen nagy mennyiségű víz, árvízvédekezés, onnan csak száz-százötven kilométerre pedig hiányzik a csapadék, nem esett elég eső, és a gazdák tönkremennek.

A harmadik a szennyezett víz drámája. Erre több példát is láthatunk, ha visszamegyünk egy kicsit az időben. A ciánszennyezés a Tiszán. Mindannyiunk emlékezetében élnek azok a drámai képek, hála Istennek a Tisza túlélte. Vagy éppen a néhány héttel ezelőtti Ukrajnából, Romániából érkező mérhetetlen mennyiségű műanyagszemét, amit megpróbálunk fölfogni. Létesítettünk egy gépsort a magyar adófizetők pénzéből, na de ukrán és román műanyag szemetet kell nekünk eltávolítani a Tiszáról, hogy a Tiszát és árterét mások szemete ne terhelje. És semmiféle kártérítést vagy hozzájárulást nem kapunk ezért, Sőt válaszra sem méltat mondjuk a román elnök, amikor fölhívom a figyelmét erre a problémára.

Ha beszélünk a víz három drámájáról, sok-sok nemzetközi példát lehetne hozni erre, a műsor idejét meghaladná, akkor mindig érdemes hozzátenni, hogy a víz három drámája valójában az emberiség drámája. Hiszen ha nincsen elegendő vizünk, hogyan látjuk el a lakosságot? Hogyan biztosítjuk a mezőgazdasághoz szükséges mennyiségű vizet? A legtöbb iparágunk hihetetlenül vízigényes. Hogyan biztosítjuk az iparnak szükséges nemcsak megfelelő mennyiségű, hanem a megfelelő, a jó minőségű vizet? Mondjuk egy informatikai gyár szennyezett vízzel nem nagyon tud működni, de egy autógyár sem tud szennyezett vizet fölhasználni, amikor a gépkocsik gyártásáról van szó. Mezőgazdasági termelés elegendő víz nélkül elképzelhetetlen. Tehát a szennyezett víz, a sok víz és a kevés víz drámája végső soron az emberiség drámája, ha nem figyelünk oda, és hogyha azokat a megoldásokat, amik egyébként a rendelkezésünkre állnak, és azt a tudást, ami ugyancsak a rendelkezésünkre áll, nem hasznosítjuk, nem alkalmazzuk. Nagyon sok deklarációt elfogadtak az elmúlt években. Én azt mondtam, annak sok értelme nincsen, hogy összejövünk, és újra és újra csak beszélünk a problémáról. Tehát ezért ezt egészítsük ki egy olyan kiállítással, ahol megmutatjuk, a magyar vállalkozók megmutathatják, hogy mit tudnak kezdeni a problémával. Hogyan lehet javítani az öntözést? Hogyan lehet javítani a talaj vízháztartását? Hogyan lehet megoldani a hálózati vízveszteség problémáját? És így tovább. Ilyen megoldásokkal mutatkoztak be ezeken a víz világtalálkozókon, nem is sikertelenül. Sokan közülük azóta már exporttermékké fejlesztették ötletüket, találmányukat, a Magyarországon alkalmazott megoldásokat, és ezekkel a most már piacképes termékekkel jelentek meg Ázsiában, Afrikában is.



Legújabb videó