Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának


– A magyar kormány mit tesz azért, hogy lépést tartson a fenntarthatósággal?

– Először is: Magyarországnak viszonylag jók a pozíciói. Nagyon sok előadásomban elmondtam, hogy Magyarország azon 21 ország közé tartozik, nem Európában, hanem az egész világon, ahol 1990 óta úgy csökkent az energiafelhasználás és úgy csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, hogy közben az ország GDP-je jelentősen nőtt. Még egyszer mondom, 21 ilyen ország van ma a világon. Magyarországnak ezt a pozíciót meg kell tartania. Tehát nyilvánvaló, hogy a szén-dioxid-kibocsátást a következő esztendőkben is csökkenteni kell. Hogyan lehet a 2030-as európai uniós célokat, és hogyan lehet – ez még inkább egy politikai deklaráció – a 2050-es klímasemlegesség most már közös, uniós politikai célját teljesíteni, megvalósítani? Hát vegyünk erre néhány példát. Részben már meghozott döntésekről, illetőleg folyamatban lévő beruházásokról van szó. Az első. Hogyan lehet, hiszen az egyik legfontosabb kérdés, az áramtermelést szén-dioxid-mentessé tenni? Magyarországon ez a vita leegyszerűsödött a Paksi Atomerőmű bővítésének kérdésére, hogy tetszik az atomenergia vagy nem tetszik az atomenergia. De ez nem hit kérdése. Mert azt szoktam mondani, hogy aki á-t mond, az mondjon bé-t is. Aki azt mondja, hogy a klímaváltozás fontos probléma és csökkenteni kell az emissziót, ez egy igaz állítás. De akkor folytassuk a mondatot, na de akkor honnan fogjuk az energiaigényünket kielégíteni? Világítani akarunk, a mobiltelefonjainkat használni akarjuk, azokat föl akarjuk tölteni, a televíziót nézni akarjuk, és így tovább, és így tovább. Tehát elektromos áramra szükségünk van, és nem akarunk lemondani az elért életszínvonalunkról. Ez teljesen természetes emberi igény. Hogyan lehet a két dolgot egyszerre kielégíteni: hogy csökkenjen az emisszió, tehát csökkentsük a vészhelyzetet kiváltó okokat, és ugyanakkor az elért életszínvonalunkról se kelljen lemondani. Ennek az egyik formája ma az atomenergia használata, és ezt nem én mondom, hanem ezt mondja az ENSZ Tudományos Tanácsadó Testülete, ezt mondja az OECD, ezt mondja a Nemzetközi Energia Ügynökség, hogy ma atomenergia használata nélkül a klímacélokat, a párizsi klímacélokat nem fogjuk tudni teljesíteni.

– Bocsásson meg, hogy közbevágok, az szerencsés dolog, hogy ezt most már az Európai Parlament is elfogadhatónak tartja.

– Így van, és a miniszterelnökök legutóbbi, karácsony előtti tanácskozásán lényegében bekerült a záródokumentumba, hogy az atomenergia használata nélkül ezek a célok már nem valósíthatók meg. Tehát most már úgy néz ki, hogy ebben konszenzus van. Ez azt eredményezi, hogy ha majd megépül a két új paksi atomerőművi blokk és a másik négy még működni fog, a Magyarországon előállított áram kilencven százaléka, sőt több mint kilencven százaléka szén-dioxid-mentes lesz. Nem sok ilyen ország lesz egyébként Európában. Ez az egyik. A másik a szén kivezetése a magyar energetikai rendszerből. Ugye ma már tulajdonképpen egyetlen szenes erőművünk van, ez a Mátrai Erőmű, és a Mátrai Erőművel kapcsolatban éppen szintén karácsony tájékán jelentek meg hírek, hogy az államnak szándékában áll a magántulajdonostól annak tulajdonrészét megvásárolni. Azért fontos tudni, hogy ebben van most is állami tulajdonrész, kisebbségi, de van. Tehát többségi állami tulajdont szeretne szerezni az állam, ami megint csak beleilleszkedik a decemberi Európai tanácsi döntési folyamatba. Hiszen döntés született arról, hogy úgynevezett igazságos átmenet keretében egy hatalmas pénzügyi büdzsé jön majd létre, tehát egy költségvetési forrás, ez a mostani hírek szerint százmilliárd euró lesz, ez nem kevés. És ezt arra fogják fölhasználni, hogy megoldják az Európai Unió ötven szénrégiójának az átalakítását, a szén kivezetését az energiatermelésből. Ennek az ötven régiónak az egyike a Mátrai Erőműhöz tartozó lignitbánya-rendszer. És nagyon fontos, hogy itt egyszerre több szempontot kell érvényre juttatni. Hiszen nem akarunk lemondani az áramtermelésről, nem akarunk munkahelyeket elveszíteni, ugyanakkor szeretnénk az emissziót, a szén-dioxid-kibocsátást csökkenteni. Hát ez átalakítással történhet, most maradjunk a Mátrai Erőműnél, itt a tervek szerint ez a szén kivezetését jelenti, részben gázerőművé fogják átalakítani, részben hulladékégetés, részben pedig biomassza-égetés lesz. És a rekultivált területeken pedig naperőművi parkot telepítenek. Ennek következtében a Mátrai Erőmű energiatermelése ugyanúgy fontos része marad a magyar energiarendszernek, mint eddig, a munkahelyeket meg tudjuk őrizni, egy fontos infrastrukturális fejlesztéssel pedig meg tudjuk oldani azt, hogy lényegesen kevesebb szén-dioxid-kibocsátás történjen 2030-tól, mint napjainkban. Mondjunk egy talán még közvetlenebb példát, ami különösen a nagyobb városokban élő hallgatókhoz még inkább kapcsolódhat. Megszületett, és meg is jelent az erről szóló döntés a Magyar Közlönyben, ezért tudok erre könnyen hivatkozni, miszerint 2030-ig, tehát a már most megkezdett tíz évben a 25 ezernél nagyobb lélekszámú városokban tömegközlekedésre csak elektromos meghajtású buszokat lehet használni. Tehát minden 25 ezer főnél nagyobb városunkban 2030-ban már csak elektromos buszok lesznek, vagyis ezek a részben régi, részben büdös benzines, dízeles buszok el fognak tűnni. Milyen jó dolog ez!

– Ez tulajdonképpen az állam felelősségvállalása a cél elérése érdekében?

– Állami felelősségvállalás nélkül ezt megvalósítani nem lehet. Hiszen nyilvánvaló, hogy csak az önkormányzatoknak erre – például egy ilyen buszcsere-programra – nem lenne pénze. Nyilván csak egy magáncégnek arra, hogy egymaga átalakítson egy nagy erőművet, egy ezer megawattos erőművet, pénze nem lenne. Hogy a Paksi Atomerőmű bővítését magántulajdonosok finanszírozzák, ahol harminc év lesz esetleg a megtérülési idő, megint csak nem reális. Tehát az államnak itt felelőssége van az ellátás, és felelőssége van természetesen a környezetkárosítás megelőzése tekintetében is. És ráadásul, visszakanyarodva az első kérdésére, most még mindig csak a klímáról beszéltünk, és nem beszéltünk a nyitókérdésre adott válaszomban felsorolt egyéb problémákról, mint a vízbázisvédelem, termőföldvédelem, satöbbi, satöbbi. Tehát a beszélgetés megint csak leszűkült a klímára, de ez nem baj, mert fontos kérdésről beszélünk.

– Folytatjuk majd legközelebb. Köszönöm szépen.

–Én köszönöm a lehetőséget.



(Szerkesztett változat.)


előző oldal12következő oldal

Legújabb videó