Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

2020. január 05.

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának

Alig néhány olyan ország van csupán a világon, ahol úgy nőtt a gazdaság, hogy közben csökkent a szén-dioxid-kibocsátás. Az egyik ilyen Magyarország. Erről Áder János köztársasági elnök beszélt a közmédiának adott interjújában. Az államfő a klímaváltozás kapcsán arról beszélt, hogy a problémák kezelése nem lehetséges egyetlen kormányzati ciklus alatt, ezért hosszú távú nemzeti közmegegyezésre van szükség. Áder Jánost a Kossuth Rádió vezető szerkesztője, Nagy Katalin kérdezte.

– Újévi köszöntőjében a magyar táj, természeti táj egyediségéről, szépségéről beszélt és arról, hogy ez egy olyan örökség, amit kaptunk, és felelősségünk van abban, hogy így is adjuk tovább. De nem beszélt számokról, adatokról, amikor a helyzetet leírta. Miért?

– Hát azt gondolom, hogy ez nem az újévi köszöntő műfajához tartozik. Valóban, az újévi köszöntőmben – figyelembe véve, hogy ez most már a nyolcadik újévi köszöntő volt, és az öt percet nem szoktam túllépni, mert nem szeretnék visszaélni, pláne éjfél után az új év első percében a nézők türelmével– inkább csak a teremtett világ megőrzésének fontosságáról beszéltem, és próbáltam azt – talán szokatlan volt első pillantásra– lírai környezetbe ágyazni, hogy az előttünk járók, költők és írók is, hogyan emlékeztek meg a pannon tájról, a Kárpát-medence természeti szépségeiről, miért tartották fontosnak a megőrzését, és miért fontos szellemi útravaló,szellemi örökség ez a számunkra. De ha gondolja, most több időnk van, beszélhetünk természetesen a számokról, hiszen van miről beszélni.

– Ha az ember odafigyelt a beszédre, esetleg utólag még egyszer elolvasta, akkor föltűnhetett, hogy nem használta a klímavédelem szót. Talán azért, mert olyan sokan használják ma már?

– Alapvetően – ezt próbáltam az előbbi mondatban is hangsúlyozni – a teremtett világ megőrzésének a fontosságáról beszéltem. Ennek egy pici szelete, nem jelentéktelen szelete, de egy szelete a klímavédelem problémája. Miért? Hogyha csak a klímavédelemről beszélünk, akkor például nem beszélünk a fenyegető vízválságról, pedig az is fontos. Nem beszélünk a műanyaghulladék hasznosításáról vagy újrahasznosításáról, pedig az is fontos. Nem beszélünk a termőföld védelméről, pedig az is fontos. Nem beszélünk az úgynevezett biodiverzitásról, tehát az élővilág sokszínűségének megőrzéséről, pedig ez is nagyon fontos. Tehát én azt gondolom, hogy nem szűkíthetjük le a vizsgálódásunkat csak egyetlenegy tárgyra. Fontos természetesen, én magam is sok-sok előadást, sok-sok percet szántam arra az elmúlt években, hogy ennek a problémának a fontosságáról beszéljek. De mellette még van jó néhány olyan gond, amivel foglalkoznunk kell 2020-ban és az előttünk álló esztendőkben is. És azért is fontos, hogy szélesebb látószögben vizsgáljuk ezeket a kérdéseket, mert nem egy éves feladatokat jelentő problémákról van szó. Pontosan tudjuk, hogy ezek a kérdések, a klímaváltozás, de ha továbbvisszük a gondolatot, a termőföld minőségének a megőrzése, a vízbázisok megóvása nem egy egyciklusos feladatot jelentenek. Nem egy kormányzati ciklus, nem egy önkormányzati ciklus időtartamára jelentenek feladatot helyi ügyekkel vagy országos ügyekkel foglalkozó politikusoknak, hanem ciklusokon messze túlnyúló, a következő generációk, gyermekeink, unokáink jövőjét alapvetően meghatározó kérdésről, kérdésekről van szó. És én ezért mondtam azt még korábban, nem a szilveszteri beszédben, korábban, egy parlamenti felszólalásomban, hogy vegyük észre: nincs jobboldali és nincs baloldali klímaváltozás, mindannyian érintettjei vagyunk. És ezért is javasoltam, visszatérve a szilveszteri beszédhez, hogy miért ne lehetne ebben egy nemzeti közmegegyezés, egy nemzeti minimum, egy nemzeti konszenzus, hogy ebben a kérdésben értsünk egyet és közösen dolgozzunk.

– Ahogy ön mondja, nem egyik pillanatról a másikra alakult ki az a helyzet, ami most előállt, és a megoldás sem egyik pillanatról a másikra következik be. Ezek szerint akkor nem is elég az, hogyha azt mondja egy önkormányzat, például ahogy Budapest tette ezt két hónappal ezelőtt, hogy kihirdetjük, hogy klímavészhelyzet van?

– Két hónappal ezelőtt a főváros kihirdette a klímavészhelyzetet. Ön érez-e bármilyen változást a kihirdetés előtti napok és a kihirdetés óta eltelt két hónap időszaka tekintetében?

– Nem hiszem, hogy csak én nem érzek.

– Hát akkor a kedves hallgatók is tegyék fel maguknak ezt a kérdést, hogy vajon éreznek-e bármilyen változást ahhoz képest, hogy már két hónapja ki van hirdetve a klímavészhelyzet. Én azt tudom mondani, hogy ez így önmagában egy deklaráció, aminek semmilyen következménye nincsen. Nem véletlenül nem érzi ön sem, nem érzem én sem, és nem érzik a hallgatók sem, hogy ezután történt bármi is, mert nem történt semmi. Tehát önmagában deklarálni, hogy klímavészhelyzet van, ez nem több, mint egy politikai, politikusi retorikai próbálkozás, fogás. És én mindig is azt mondtam, hogy ezen a szinten nem érdemes megállni, ezen a szinten nem érdemes gondolkodni erről a problémáról. Ha vészhelyzet van, nézzük meg, mi is van most Ausztráliában? Ott vészhelyzet van. Evakuálják az embereket, rendkívüli intézkedéseket kell bevezetni, különleges intézkedéseket kell bevezetni. Budapesten ilyen nem történt. Az új városvezetés arról döntött, hogy majd a jövő év végére elkészül két tanulmány, az egyik augusztus végére, a másik december végére, amiben megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy a vészhelyzet idején és a vészhelyzetet követően mit is kell majd tenni. Én itt némi ellentmondást érzek a szándék, a kinyilvánított szándék, a tettek gyorsasága és az elkötelezett munkavégzés tempója tekintetében.


előző oldal12következő oldal

Legújabb videó