Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorának

– Mi annak az oka, hogy az ENSZ- csúcsra készülődve António Guterres főtitkár úr azt mondta, hogy nem szép beszédekre van szükség, hanem tettekre. Erről volt szó 2015-ben Párizsban is.

– Az ENSZ-főtitkár jól érzékeli azt, hogy nem az út végén vagyunk, hanem az elején. Öndicséretnek tűnik, de Párizs után én is ezt mondtam. És ha visszakeresi valaki az akkori nyilatkozataimat, akkor láthatja: elmondtam már, hogy ha a párizsi vállalásait mindenki teljesíti, akkor is még nagyon messze vagyunk a kétfokos céltól. Tehát Párizs egy fontos állomás volt, de a kétfokos célt, amit a politikai deklaráció rögzített, azt az egyéni, tehát az országonkénti vállalások nem biztosították. Ezért az ENSZ-főtitkár azt mondta, hogy messze vagyunk még a kétfokos céltól, tessék növelni az ambíciószintet. Tessék növelni a vállalásokat. Tessék újabb javaslatokat letenni az asztalra, és ne ünnepélyes beszédek legyenek, hanem hozzatok még javaslatokat, amivel a 2015-ben Párizsban elfogadott közös célunkat ténylegesen el tudjuk érni. Erről szól a dolog, ez az első lépés egyébként most New Yorkban a jövő héten, és aztán valamikor december elején lesz Chilében még egy úgynevezett COP rendezvény, ahol tulajdonképpen ezekben már meg is kellene állapodni. És megint van egy félreértés, az, hogy miről is szól New York. New Yorkban egy politikai vita lesz. A szándékok kinyilvánításáról, a tettrekészségről, az együttműködési szándéknak a megfogalmazásáról szól, semmiféle megállapodást nem fogunk aláírni, nincs ilyen terv, nem is volt ilyen javaslata egyébként az ENSZ-főtitkárnak, tehát nem ezzel a szándékkal gyülekezünk össze New Yorkban. Ettől még a vita fontos lesz. A mai interjúnk nagyjából húszperces, ott három percem lesz, nemcsak nekem, mindenki másnak is, hát azért három perc alatt egy részletes, mondjuk a magyar javaslatokat minden elemében bemutató felszólalásra nem lesz lehetőség. A legfontosabb dolgokat azért el fogom tudni mondani.

– A fenntarthatóságnak egy nagyon fontos feltétele az, hogy ne fulladjunk bele a szemétbe. És most itt egy példát hozok a vizek vagy az óceánok tisztaságáról. Látjuk a szörnyű képeket, az állatokat kiveti a partra a víz, mert kiderül, a gyomrukban műanyag van, tehát teljesen el vannak szennyezve az óceánok. Éppen most olvastam egy friss német kutatásról, amelynek során 57 nagy folyót vizsgáltak meg a tudósok, arra voltak kíváncsiak, hogy a vízben mennyi a mikro- és a makroműanyag-tartalom. És meglepő eredményre jutottak, mert azt mondták, hogy az óceánok szennyezettségéért mindössze néhány folyó felel, olyan nagy folyók, amelyek nagy népsűrűségű területen folynak át. Például a Jangce vagy a Gangesz. Tehát azt mondják, hogy ez a tíz folyó, amely felel az óceánok szennyezettségéért, ebből nyolc Ázsiában, kettő pedig Afrikában van.

– Ez így igaz, pontosan így van.

– Tehát amikor arról beszélünk, hogy mondjuk biztos, hogy fontos az, hogy Magyarországon is amit meg lehet tenni, tehát például ne használjunk műanyag evőeszközöket, mert ezzel sokkal kisebb lesz a szemét mennyisége, azt meg kell tenni, de hát azért itt valójában a súlypont nem Európán van.

– Ez igaz, de ugyanakkor az, hogy mi meg tudunk oldani egy problémát, az egyrészt ösztönző lehet mások számára, részben pedig be tudunk mutatni egy technológiát, amit esetleg mások vagy megvásárolnak, vagy valamilyen nemzetközi segély révén meg tudnak szerezni. Egy másik nagyon fontos programom volt – ha már kérdezte a szeptemberi programokat – a Tisza műanyagszeméttől való megtisztítása. Ugye tudjuk jól, láttuk a riasztó képeket nyáron is, hogy Ukrajnából, Romániából rengeteg műanyagszemét érkezik, ennek a nagy része PET palack. Hát ez finoman fogalmazva nem szívderítő látvány, és lelkes civilek, az úgynevezett PET kupások évente két hétre fölmennek a Tiszára, és összegyűjtik részben az ártérről, részben a vízről ezeket a PET palackokat, nagy szolgálatot téve ezzel a környezetnek. Világos, hogy a szemét a másik ötven héten is érkezik, és ezért aztán hosszas gondolkodás és tervezés után most átadtunk egy olyan gépsort Vásárosnamény alatt, amelyik legyűjti a Tiszáról a műanyaghulladékot, partra viszi, szelektálja, és utána pedig ezt a szelektált műanyagot újrahasznosítja, feldolgozza. Ha ugyanezt megcsinálnák az ön által említett folyókon, akkor az a szemét, ami most eléri az óceánokat és aztán az óceánokban a tengeráramlatok következtében egy hatalmas műanyag szigetté áll össze veszélyeztetve az élővilágot nem jutna be a tengerekbe és az óceánokba. Tehát majd jó szívűen fogom ajánlani az ide látogató tárgyalópartnereimnek, indiaiaknak, kínaiaknak, vietnamiaknak, hogy esetleg próbálják ki ezt a gépsort – nyilván megfelelő adaptációval – náluk, hogy akár a Gangeszen, akár a Níluson vagy más folyókon ezzel jelentősen csökkententsék a műanyagszennyezést.

– A kommunális szemét feldolgozása, újrahasznosítása, elhelyezése viszont valóban lehet, hogy az egyik legnagyobb problémát Európában okozza, bár azért Ázsiát, Afrikát és Amerikát se hagyjuk ki ebből a körből. Vannak erre javaslatok? Például amikor ilyen nemzetközi alkalmakkor képviseli Magyarországot, akkor erre vonatkozóan vannak javaslatok?

– Ez a gondolkodás már meglehetősen előre tart közgazdasági értelemben és technológiai értelemben is. A cél ugye az, hogy teremtsük meg az úgynevezett körforgásos gazdaság feltételeit. Mit jelent ez? Hogy az, amit ma szemétnek tekintünk, az valójában hulladék, de nem is az az érdekes, hogy hulladék, hanem ipari nyersanyag, tehát kerüljön vissza a körforgásba, és ezt ne tározókba vigyük, ne hulladékmegsemmisítőkbe vigyük, a nagy részét hasznosítsuk újra, tekintsük alapanyagnak és nyersanyagnak, és vezessük vissza az ipari forgalom áramába. A kedvenc példám ezzel kapcsolatban a mobiltelefon. Mindannyian használunk mobiltelefont, mindenféle elektronikus eszközöket, ezeket ma javarészt kihajítjuk, hulladéklerakókba kerülnek ahelyett, hogy szétszednénk, és az ezekben az eszközökben lévő aranyat, ezüstöt, rezet, ritka földfémet kinyernénk, újrahasznosítanánk, az ipar részére ipari nyersanyagként biztosítanánk. Ismert a technológia. Én már évek óta kilincselek azért, hogy Magyarországon is csináljuk ezt meg, nem nyugszom addig, amíg előbb-utóbb meg nem valósul.

– Még egy nagyon fontos kérdés, és lehet, hogy ebben is jó példa lehet Magyarország itt Európában: az erdősítés. Az, hogy erdőket telepítünk, hogy fákat ültetünk minden szabad négyzetméterre, ahová csak lehet.

– Megint csak kevesen tudják, hogy Magyarország a trianoni döntéssel elveszítette erdőterületeinek több mint nyolcvan százalékát. Ennek következtében az új országhatárokon belül az erdősültség 11% volt. Az elmúlt száz évben politikai kurzusoktól függetlenül, és az erdészek jó munkájának következtében ez az erdősültség fölment 23%-ra, tehát lényegében ma kétszer annyi az erdőterület Magyarországon, mint volt Trianon után, száz évvel ezelőtt. Itt nem állunk meg, hanem azt szeretnénk elérni, hogy 27%-ra bővüljön az erdősültség. Tehát a következő években is újra és újra erdőket fogunk telepíteni, a régi erdőket meg fogjuk újítani. Azt gondolom, ehhez a megfelelő szaktudás megvan a magyar erdészeknél, a szándék, a politikai szándék világos, és akkor, visszatérve az első kérdésére, ahhoz a feltételhez, hogy ne csak a kibocsátást csökkentsük, hanem az elnyelőket, a szén-dioxidot semlegesítő felületeknek a nagyságát növeljük, egy fontos lépéssel járulunk majd hozzá, hiszen az erdőterület mennyisége jóval nagyobb lesz a mostaninál.

– Mi a véleménye arról, eredményes lehet-e az a hisztéria, amit nagyon sokan keltenek a világban és Nyugat-Európában is, azt mondva, hogy most már úgyis vége a világnak, nem érdemes élni, nem érdemes tanulni, nem érdemes gyereket szülni, és nem arról beszélgetnek, hogy milyen megoldás létezik.

– Nem értek én ezzel egyet, azzal meg végképp nem, hogy keressünk egy másik bolygót, mert ilyen ötletek is fölmerültek, hogy költözzünk el egy másik bolygóra. Szerintem ez a bolygó tökéletes, ez éppen jó nekünk.

– Hát ha eddig jó volt, nem?

– A Jóisten ezt jól megteremtette, tehát ha beszélünk teremtésvédelemről és a bolygó védelméről, szerintem ne keressünk mást, inkább őrizzük meg ezt olyannak, amilyennek ismerjük. Minden feltétel adott ahhoz, a levegő, a víz, a termőföld, hogy itt mi, emberek és a többi élőlény is jól érezze magát. Ha ez így volt, és kialakult több millió, több milliárd év alatt, akkor nem kéne a következő néhány tíz évben ezt tönkretenni.

– Köszönöm! Áder János köztársasági elnököt hallották.


előző oldal12következő oldal

Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány
Legújabb videó
Legfrissebb sajtóközlemény
2020. október 14.
Közlemény az egészségügyi törvényről