Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorának

– Ön mutatott és mondott példákat arra, hogy Magyarország nemzetközi európai viszonylatban jól teljesít ebben a tekintetben. Éppen ezért a mi terveinknek 2030 és 2050 között nem kell annyira ambiciózusnak lenni, mint mondjuk Németországnak, ahol leállították az atomenergia-előállítást, és áttértek a szénerőművekre, és azok ontják a füstöt?

– Szerintem lehetünk ugyanolyan ambiciózusak, ezzel nincsen semmi probléma. Mi könnyebben fogjuk teljesíteni, mint a többiek. Nem véletlen, hogy Magyarország az elmúlt években kvótaeladásból jelentős jövedelemre tett szert. Tehát nekünk vannak úgynevezett kibocsátási kvótáink, amiket a nálunk jóval szennyezőbb országok megvásárolhatnak. Nekünk az a szerencsénk, hogy ennek a kvótának az ára jelentősen emelkedett. Azt hiszem, hogy öt euróról most már húsz euró fölé ment, és tavaly csak a költségvetésnek ebből hetvenmilliárd forint bevétele származott. Nem azt akarom mondani, hogy üzletnek sem rossz klímabarát, környezetbarát gazdaságpolitikát folytatni, nem erről szól a dolog. A dolog rólunk szól, a civilizációnk jövőjéről és a gyermekeink jövőjéről. De még egyszer mondom, nekünk az induló pozíciónk és a mostani pozíciónk jó. Nem szabad hagyni, hogy rosszabb legyen. Javítani kell ezen. Ezért mondtam azt, hogy nem szabad üldögélni a babérjainkon. De más országokhoz képest, az előbb felsorolt országokhoz képest, Spanyolországhoz, Portugáliához képest mi sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk akkor, amikor arról beszélünk, hogy mit is kell tennünk 2050-ig.

– Azt mondta, hogy még üzletnek sem rossz ez a dolog. Nagy cégeket rá lehet venni a klímavédelemre? Ön is említette, hogy Kanadában egymás utáni két napon milyen egymással ellentétes célokat megvalósító döntéseket hoztak. Tehát itt Magyarországon lehet abba az irányba menni, hogy meggyőzzék a nagyobb cégeket is, hogy ez a fenntartható megoldás?

– Igen, lehet meggyőzni, és lehet üzletileg érdekeltté tenni. És lehet – és itt jön az állam felelőssége –, ha ezt nem akarják, akkor jogszabályokkal erre kényszeríteni. Mindegyik eszköz szerintem elfogadható a cél érdekében.De nagyon sok jó példát tudok mondani, hogy kisebb és nagyobb cégek is megértették már, hogy nekik is óriási felelősségük van abban, hogy a közösségünk hogyan alakul. És az a szemléletváltás, amire elsőként szükség volt, az úgy látom, hogy ma már a magyar gazdasági szereplők nagy részének a fejében megtörtént. A szemléletváltáson, azt hiszem, hogy túl vagyunk. Most a cselekvés időszaka jön. És valóban, amit ön mond, ez mindig mérlegelés kérdése, hogy a profitszempontok, a különböző érdekszempontok és ezek a jövőnket befolyásoló, a klímaváltozással kapcsolatos szempontok hogyan hozhatók közös nevezőre? Nagy ugrásokban, tehát az ilyen kínai típusú nagy ugrásokban, ami még ugye régebben, ’90 előtt volt, én nem nagyon hiszek. Nem nagyon hiszek az ünnepélyes deklarációkban sem. Hiszek az értelmes cselekvésben. Hiszek abban, hogy lépésről lépésre, évről évre, ha következetesen végrehajtjuk ezt a politikát, ezt a gazdaságpolitikát és azt a klímapolitikát, amit közösen kitaláltunk, akkor azt a célt, amit ön is megfogalmazott az első kérdésében, el fogjuk érni.

– Ön azt mondja, hogy nem a nagy deklarációkban, sokkal inkább a mindennapi apró lépésekben hisz. Mi a véleménye arról, hogy Svédországban egy 16 éves diáklány, Greta Thunberg vált az arcává annak a mozgalomnak, amelyik azt mondja, hogy védjük meg a Földet? Ez egy nagyon rokonszenves és követendő mozgalom. Csak aztán kiderül a sajtóból, hogy itt óriási lobbicégek álnak mögötte, energiaipari befektető és közösségi oldal létrehozók. Tehát fölhasználnak egy 16 éves diáklányt, aki még nem is teljesen egészséges, és úgy tűnik, hogy a felnőttek cinizmusa egy jó cél érdekében megint csak hátráltató dolgokat fog előhozni.

– Válasszuk ketté a kérdést. Én azt gondolom, hogy mindenkinek, ennek a kislánynak is, vannak társai, követői, joga van ahhoz, hogy elmondja a véleményét, tüntessen. Végül is az ő jövőjükről is szó van. Ez fontos. Hogy ez nagy nyilvánosságot kap, az is jó. Hogy ráirányítja egy problémára a figyelmet, ezzel sincsen semmi probléma. A probléma ott van, ami a kérdésének a másik fele, hogy néhányan úgy gondolják, hogy ha ebből egy politikai PR-akciót csinálnak, onnantól mi, politikusok, döntéshozók, kormányzati szereplők elvégeztük a feladatunkat, és nyugodtan hátradőlhetünk. Ez nem igaz. Ő jogosan tüntet, jogosan emeli fel a szavát. De ha úgy gondoljuk, hogy azzal, hogy meghívjuk minden egyes klímáról szóló rendezvényre és állva megtapsoljuk, és ezzel befejeztük a munkánkat, akkor nagyon tévedünk. Tehát ő pontosan arról beszél, és szerintem helyesen, amiről az ENSZ főtitkára, akivel egyetértek, hogy ne beszéljünk a problémáról, hanem végre cselekedjünk. És hogyha erre fölhívják 16 éves fiatalok vagy idősebbek a figyelmünket, akkor azt gondolom, hogy az helyes. Figyelmeztetnek bennünket arra, hogy nem végeztük el a munkát, nem fogadtuk meg, nem hallgattuk meg a tudósok figyelmeztetését, akik már húsz-harminc éve elmondták, hogy ide fogunk jutni. És most rácsodálkozunk a problémára, hogy tényleg bekövetkezett az, amit egyébként húsz-harminc évvel ezelőtt már megjósoltak. És pontosan tudjuk, hogy itt nem ér véget a történet. Hiszen ha a mostani prognózisokat is figyelmen kívül hagyjuk, azt mondjuk, hogy ráérünk még ezzel foglalkozni, kicsit patópáloskodunk még, akkor a helyzet öt év múlva, tíz év múlva még rosszabb lesz. És a végén eljuthatunk oda, hogy nem lesz már választási lehetőségünk, hanem teljesen reménytelen, kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. Tehát én a cselekvést, a sürgetést, még bizonyos szempontból a türelmetlenséget is teljes egészében megértem, és valóban van tennivalója itt mindenkinek. Annak is, aki jól teljesített eddig, vagy jobban, és annak is, aki egyébként kevésbé jól.

– Köszönöm! Áder János köztársasági elnököt hallották.



Vízügyi cselekvési program
Vízügyi cselekvési program
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány