Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorának

– Ezért is fontos az, hogy mennyi pénz jut rá, és lehet, hogy ezért nem írta alá a visegrádi országok nagy része ezt a bizonyos tervet? Mert úgy látják, hogy a 2030 és 2050 közötti időszakra nem lehet annyi pénzből például mondjuk a technológiaváltást folytatni? Vagy ez még igaz a ’30-ig terjedő időszakra is?

– Ez az egyik fele a dolognak. A másik fele az, hogy nézzük meg, hogy azok, akik eddig nem teljesítettek jól, azok hogyan tudják a 2030-as céljukat teljesíteni? Mert értelmes vita lehet arról, hogy mi fog történni 2030 és 2050 között, de inkább talán arról kellene beszélgetnünk először, hogy a 2030-ig, tehát az előttünk álló 10-12 évben ki hogyan teljesíti a korábban vállalt célkitűzését. Tehát azt mondtuk, hogy ne fordítsuk meg ezt a vitát, hanem először nézzük meg, hogy 2030-ig hogyan jutunk el? Itt megállapodásban vagyunk, ha úgy tetszik, európai uniós szinten, és utána beszéljünk arról, hogy mi fog történni ezt követően? Még egy dolgot hadd mondjak, mert ez fontos adalék. Visszakanyarodva ahhoz, hogy ne beszéljünk, hanem cselekedjünk. Néhány nappal ezelőtti hír, igaz, nem európai uniós hír, hanem Kanadáról szól. És csak azért hozom ezt ide példaként, mert jól illusztrálja mindazt, amiről beszélünk. Az egyik nap a kanadai parlament arról dönt, hogy klíma vészhelyzet van. Elfogadnak egy ilyen deklarációt. Beleírják ebbe a deklarációba azt is, hogy a párizsi vállalásokat szigorúan teljesíteni kell. Remek. Egy nappal később a kanadai kormány arról dönt, hogy közel 1200 kilométer hosszú olajvezeték-kapacitását a háromszorosára növeli, és arról, hogy az egyébként is mérhetetlenül környezetszennyező módon kitermelt olajhomokot hogyan fogják északról délre szállítani.

– Na de ez nem lehet naivitás, nem?

– Nem lehet naivitás. Mondhatnám azt is, ha jóhiszemű lennék, hogy a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal. De hát azért ez nem jóhiszeműség kérdése. Nyilvánvaló, hogy az egyik az egy ünnepélyes deklaráció volt, ez szólt a közvéleménynek. Meg akarta nyugtatni az embereket. A másik, a másnapi döntés az iparnak és az ipari érdekeknek szólt.

– A lobbi erősebb.

– Hát persze. És nem lehet ugyanakkor eltekinteni attól, hogy Kanada az egyik legszennyezőbb ország. Amikor erről az egészről vitatkozunk az Európai Unióban, akkor az egy főre kibocsátást nem szoktuk figyelembe venni, pedig nagyon fontos adat. Magyarország itt is jól áll. Tehát a mi egy főre eső kibocsátásunk az nagyjából fele akkora, mint a német. A kanadai több mint a háromszorosa a magyarnak. Tehát nemcsak arról van szó, hogy százalékban hogyan csökkentünk, hanem hogyan áll az egy főre eső kibocsátásunk, amit lebonthatok egyébként személyre, de lebonthatok egyébként nemzetijövedelem-egységre is. Na, de beszéljünk a jövőről, ha még van annyi időm! Van valamennyi időnk?

– Persze, természetesen.

– Mert azt hiszem, hogy a hallgatókat talán inkább az érdekli, hogy mit is kellene tennünk. Részben ahhoz, hogy elérjük a 2030-as célokat. Még itt is van tennivalónk, nem sok már, de van. És mit kell tennünk az utána következő években? Magyarországon az elmúlt négy esztendőben minden évben megduplázódott a naperőművi kapacitás, hála istennek. Alacsony bázisról indultunk, kicsit megkésve, de úgy néz ki, hogy ez a tendencia a következő években is folytatódik. Ha így lesz, és a következő években is megépítjük a tervezett naperőműveket, valamint megépül a paksi beruházás, tehát a Paks II., akkor 2030-ra, ez már egy belátható idő, a magyarországi áramtermelés kilencven, lehet, hogy több mint kilencven százaléka szén-dioxid-mentes lesz. Kevés ilyen ország lesz Európában. A másik: 2030-ra a szénerőművek nagy részét, de lehet, hogy mindegyikét, be kell zárnunk, vagy át kell alakítanunk más fűtési módra, például földgázra. A földgáz sokkal kevésbé szennyező, mint a szén. A harmadik, a kormány bejelentette a tervet, szerintem ez jó irány, a geotermikus energiák használatára. Magyarországról tudjuk, hogy geotermikus energiában gazdag ország. A kormány terve, hogy a geotermikus energia használatára több forrást fog biztosítani, és a kutatásokat felgyorsítja. Jó irány. Javítanunk kell az energiahatékonyságot. Ez vonatkozik az épületekre is, vonatkozik az ipari létesítményekre is. Egy nagyon rokonszenves, számomra nagyon rokonszenves kezdeményezésről hadd tegyek említést itt a kedves hallgatóknak. Tíz évvel ezelőtt indult egy program, magánszemélyek kezdték, aztán egy cég lett belőle. Úgy hívják, hogy virtuális erőmű program. Nekik az a céljuk, hogy a legkisebb vállalkozástól a legnagyobbakig, tehát mondjuk egy pékségtől a MOL-ig kiderüljön, hogy hogyan lehet egy egységnyi árut kevesebb energiával előállítani? Milyen megtakarításokat lehet elérni, milyen eszközökkel? Milyen technológiai váltásra van szükség? Most ott tartanak, hogy a tavalyi esztendőben több mint háromszáz megawattnyi az a megtakarítás, amit az ő javaslataik, tanácsaik révén elértek, és amit így összeadva, sok kicsi sokra megy, ma már nem használunk föl. Ugye azt szoktuk mondani, hogy a legolcsóbb energia az, amit nem használunk, és a legkevésbé környezetszennyező, amit nem termelünk meg.

– Így van, de azért amikor ilyen nagy meleg van nyáron, akkor csak használjuk az elektromos áramot, mert hűtjük a környezetünket.

– Persze, persze, használjuk a légkondicionáló berendezéseket, és télen pedig fűteni is energiával fűtünk. Tehát energiára szükségünk lesz, de nem mindegy, hogy az energiát hogyan állítjuk elő. Környezetbarát módon állítjuk elő, vagy pedig a fosszilis energia, olaj, gáz, de legfőképpen szén révén állítjuk elő. Biztos, hogy az energiára szükség lesz. Senki nem akar lemondani az elért életszínvonalról, senki nem akar lemondani az eddigi termelési gyakorlatról. Hatékonyabbá kell tenni mindezt. Ezért szerepel az energiahatékonysági programban az épületek hőszigetelése, tehát a fűtésnél is kevesebb energiát fogunk fölhasználni, de a lakás hűtésére is kevesebb energiára lesz szükségünk.

– Bocsásson meg, de a közlekedés még mindig az egyik legnagyobb kibocsátó, nem?

– Ez így van, teljes mértékben igaza van. Ezért a közlekedés, elsősorban a tömegközlekedés átállítása a szennyezőbb járművekről a környezetbarát járművekre – ezek lehetnek elektromos buszok, gázüzemű buszok vagy bioüzemanyaggal működő buszok – valóban fontos cél, a következő 15-20 évnek, amikor egyébként is le kell cserélni az elöregedett autóbuszparkot, fontos része lesz. És még egy dolog, amit érdemes tudni. Ugye nemcsak arról van szó, hogy csökkentjük a kibocsátást, hanem lehetőség szerint növeljük, vagy legalább megőrizzük az erdeinket, amelyek a széndioxid elnyelésében segédkeznek. Az úgynevezett klímasemlegesség azt jelentené, amit szeretnénk elérni 2050-re, hogy csak annyi szén-dioxidot bocsátunk ki, mint amennyit – egyébként az erdők, a bokrok, növények, vizek is nyelnek el szén-dioxidot – az úgynevezett elnyelők semlegesíteni tudnak. Helyes ez a célkitűzés. Na de hogy állunk Magyarországon? Magyarország azon kevés ország közé tartozik az Európai Unióban, ahol az elmúlt száz esztendőben, és ezt fontos hangsúlyozni, hogy Trianon óta, függetlenül attól, hogy milyen politikai rendszerek voltak, folyamatosan nőtt az erdőterület nagysága. Ma a száz évvel ezelőttinek duplája, tehát kétszer akkora erdőterületünk van, mint 1918-ban, 1920-ban. És az erdősítési program folytatódni fog. Ez is része a programnak. Tehát nemcsak csökkentünk, hanem biztosítjuk azokat a zöld felületeket, amelyek a kibocsátott szén-dioxidot majd megkötik.



Vízügyi cselekvési program
Vízügyi cselekvési program
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány