Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

2019. június 28.

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorának

– Egy héttel ezelőtt az uniós csúcson három visegrádi ország, köztük Magyarország nem írta alá az unió klímatervét, további tárgyalást kérve. Miért nem támogatja a magyar kormány a tervezetet? Erről alakult ki vita. Köszöntöm a stúdióban Áder János köztársasági elnököt. Ön hat éve foglalkozik klímakérdésekkel és képviseli Magyarországot és Magyarország álláspontját a különböző nemzetközi konferenciákon. Ön hogy látja, miről szól ez a vita?

– Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm önt és a kedves hallgatókat! Egy apró korrekció, hogy több, mint hat éve, mert amikor az Európai Parlament tagja voltam, már akkor is annak a bizottságnak a munkájában vettem részt, ami ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Tehát már több mint tíz esztendeje a munkám jelentős részét ennek a kérdésnek a vizsgálata jelenti. Az ön kérdése, hogy mi is folyik, és mi ennek a vitának az értelme, mi a vitának a célja? Először is van egy elfogadott, 2030-ig vállalt célkitűzése minden egyes európai uniós országnak, így Magyarországnak is. Ezt fontos tudni, mert erről már általában el szoktak feledkezni. És a vita arról zajlik most, hogy 2030 és 2050 között milyen további vállalásokat tegyünk, szigorítsunk-e, és ha igen, akkor milyen mértékben? Én azt mondom, és a résztvevők nagy része is azt mondja, igen, szigorítsunk. De milyen mértékben 2050-ig? Tehát a vita, amiről ön kérdezett, az erről szólt, hogy 2030 és 2050 között hogyan tudunk még további lépéseket tenni annak érdekében, hogy a szén-dioxid-kibocsátás, ami a klímaváltozás egyik legfontosabb előidézője, csökkenjen, kisebb mértékű legyen. Ugye ez a vita tárgya. És nem az első ilyen vita, ésvalószínűleg nem is az utolsó. De a lényeg, hogy nem fejeződött be ez a vita, éppen csak elkezdődött. És van egy másik vita az Európai Unióban, ettől egyébként függetlenül, bár a két téma összekapcsolódik, hogy a következő hétéves költségvetés milyen legyen, és a következő hétéves költségvetésben a klímacélokra milyen forrásokat biztosítson az Európai Unió az egyes tagországoknak, és a kevésbé fejlett tagországok ebből milyen mértékben részesülnek majd? A korábbi kohéziós alapok vagy az infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos támogatás mintájára. Erről folyik a vita. Most nézzük meg, hogy Magyarországnak milyen a pozíciója most, és milyen a 2030-as, hogy állunk a 2030-as vállalás tekintetében? Jó szívvel és tényleg nyugodt lelkiismerettel mondhatom a kedves rádióhallgatóknak, hogy Magyarország a 2030-ra vállalt kötelezettségeit teljesíteni fogja. Az uniós tagországok többségéről ez nem mondható el. Vagy ahhoz, hogy ezt ilyen nyugodt lelkiismerettel és nagy magabiztossággal kijelentsék, még nagyon sok mindent kell tenniük. Nekünk már nem. Tehát mi a 2030-as vállalásunkat biztosan teljesíteni fogjuk. És a vita arról szól, hogy utána, 2030 és 2050 között mit csináljunk? Nézzük meg, hogy hogyan teljesítettek eddig az országok, és nemcsak az elmúlt években, hanem viszonyítási évként, bázisévként 1990-as esztendőt szokták tekinteni. Mutatok önnek egy táblázatot, amit az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynöksége készített, és az Európai Unió 28 tagországának 1990 és 2017 közötti kibocsátását mutatja. Hogy könnyebben eligazodjon, sárgával megjelöltem azokat az országokat, ahol nemhogy nem csökkent, hanem nőtt a kibocsátás ez alatt az időszak alatt. Ezen a papíron lehet látni, hogy van hat olyan ország, többek között – meglepő lesz a hallgatóknak – a szomszédos Ausztria, vagy Spanyolország, Portugália vagy Írország, amelyek nem csökkentették 1990-hez képest a kibocsátásukat, hanem növelték.

– Látom, Ausztria 4,6%.

– Így van, Ausztria növelte. Megnézzük a többieket, megnézi a mértékét, hogy ki menyivel csökkentette. Én egy fórumon egyszer feltettem azt a kérdést, hogy Dánia ugye úgy él az embereknek a fejében, mint a klímabajnok, igaz?

– Igen.

– Önnek is így él a fejében. Nézzük meg, hogy Dánia mennyivel csökkentette ’90-hez képest a kibocsátását?

– Mínusz 31,9.

– 31,9%. Nézze meg legyen szíves, hogy mennyivel csökkentette Magyarország?

– Mínusz 31,9. Tehát ugyanannyival.

– Tizedszázalékra pontosan ugyanannyival, miközben egyébként Magyarországról nagyon sokan, az Európai Unióban is, sajnos még Magyarországon is úgy gondolkodnak, mint aki rosszul teljesít. Most nem akarom ezzel azt mondani, hogy nekünk nincs további tennivalónk.

– De mit tettünk, hogy ilyen jó legyen az eredményünk?

– Hát először is a kimutatásokból kiderül, hogy közel 32%-kal csökkentettük a kibocsátást. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, egészen pontosan 21 ilyen ország van a világon, már nem az Európai Unióról beszélünk, 21 ilyen ország olyan van, akik úgy tudták 1990-hez képest növelni a gazdasági teljesítményüket, idegen szóval a GDP-t, hogy közben jelentős mértékben csökkentették a kibocsátást, és nagyon fontos, csökkentették az energiafelhasználást is. Még egyszer mondom, 21 ilyen ország van a világon. Magyarország e közé a 21 ország közé tartozik. Örüljünk neki. Megint csak azt mondom, ez nem azt jelenti, hogy üldögélhetünk a babérjainkon. A másik: sokan mondják azt, hogy jó, jó, de hát a magyar klímateljesítményben benne van, hogy 1990-ben összeomlott a szocialista nagyipar, és a kibocsátáscsökkentésnek egy jelentős része ebből adódik. Ez részigazság. Valóban, a kibocsátáscsökkentés egy része ebből adódik. Zárójelben teszem hozzá, ennek mi megfizettük az árát, hiszen ez vagyonvesztéssel járt, munkahelyek elveszítésével járt 1990-ben. Régen volt, de azért még emlékszünk rá. A csökkenés másik része, mondhatom azt is, hogy most már a nagyobb része, az a 2000 utáni technológiaváltás következtében bekövetkező kibocsátáscsökkentés. Tehát a nagyobbik része ennek a teljesítménynek az utóbbi két évtized közös munkája és közös eredménye. Azt gondolom, hogy joggal lehetünk büszkék. És még egy adat: 2010 óta az egységnyi nemzeti jövedelem előállításához szükséges kibocsátásunk 24%-kal csökkent. Ez megint csak válasz arra a vitára, hogy a kibocsátáscsökkenés a szocialista nagyipar összeomlásának köszönhető-e vagy sem? Nem annak köszönhető, ez elég világosan látszik. Van egy technológiaváltás és vannak világos célok. Ez a múlt. Joggal mondhatná, hogy rendben van, de hát hogyan tovább?

– Mit kell tenni 2030-ig? Ez az első kérdés.

– Vagy utána, hiszen az első kérdés az volt, hogy mi a tennivaló 2030 és 2050 között? Az egész vita, amire a nyitókérdés utalt, az ambíciónövelés. Párizsban, a párizsi megállapodás aláírásakor minden egyes ország vállalt egy célt, hogy mennyivel fogja csökkenteni a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását. Rossz hír, hogy Párizs óta eltelt most már lassan négy esztendő, és nemhogy csökkentek volna a kibocsátások, hanem világszerte nőttek. A párizsi megállapodásban van egy úgynevezett felülvizsgálati határidő, ez 2025. Az ENSZ főtitkára és mások is azt mondják, hogy az idő sürget bennünket, hozzuk előre ezt a felülvizsgálati időt. Ne 2025-ben vizsgálják felül az egyes országok a vállalt céljaikat, hanem 2020-ban. Én ezzel egyetértek.Az összes fórumon, nemzetközi fórumon is, egyetértve egyébként az ENSZ főtitkárával, én is mindig elmondom, hogy ne ünnepélyes deklarációkat gyártsunk, ne látványos szándéknyilatkozatokat tegyünk, hanem végre lássunk hozzá a munkához.



Vízügyi cselekvési program
Vízügyi cselekvési program
Legújabb videó
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány