Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

A 24. órában vagyunk, de most még változtathatunk – Áder János interjúja a hirado.hu-nak



– Attól tartok, a politikusok hiába is tudnának megállapodni az optimális megoldásban, nem sok eszközük van ma arra, hogy a globális ipari-pénzügyi csoportokat rá tudják kényszeríteni az új szabályok betartására.

– Azért van rá példa. Itt volt az úgynevezett CFC-gázok, az ózonkárosító gázok ügye. Ha nem történt volna meg ezek betiltása, akkor ma a becslések szerint mintegy 20 millióval több bőrrákos beteg lenne szerte a világban. Az azbeszt betiltása is sértett ipari érdekeket, ott is lobbiztak az ipari szereplők, mégis betiltották. Következő példa az ólommentes benzin. Sértett ipari érdekeket? Át kellett állni egy új technológiára? Más típusú motorokat kellett kifejleszteni? Az üzemanyagtöltő állomásokon át kellett állítani a rendszert? Igen! Sikerült megoldani zökkenőmentesen? Okozott ez bármilyen gazdasági visszaesést a világban? Nem. Tehát vannak pozitív példák arra, hogy egy problémát, ha akarjuk, közös akarattal, megfelelő szankciókkal alátámasztva meg tudunk oldani.

– Értem. Tehát az elnök úr optimista.

– Inkább realista vagyok. Nyilván létezik a gazdasági-ipari csoportok ellenállása, és létezik a rövid távú politikai szempontok ereje is, hiszen az éppen hatalmon lévő politikusok számára a változtatás kockázattal jár. Ők olyan döntéseket kell hogy meghozzanak, amelyek ipari érdekeket, gazdasági érdekeket, munkahelyteremtéssel vagy munkahelyek megőrzésével kapcsolatos érdekeket sérthetnek. Egyetlen ország politikai vezetői sem fognak fejjel menni a falnak. Mindenki mérlegelni fogja e döntéseknek a következményeit, és csak akkor megy bele egy ilyen nemzetközi megállapodásba, ha úgy érzi, hogy egyrészt ezt magára nézve mindenki kötelezőnek tartja, másrészt, ha ő maga ennek a megállapodásnak a rövid távú politikai-gazdasági-társadalmi következményeit ki tudja védeni. Ez a nagy feladvány igazából, és ezért is nehéz a megállapodás. Én egyébként a kulcsát ennek a dolognak abban látom, hogy az igazán nagy szennyező országok vezetői meg tudjanak állapodni.

– Kína, India, Egyesült Államok?

– Alapvetően az Egyesült Államok és Kína. Ha ők lépnek, nyert ügyünk van, mert a káros kibocsátás közel feléért felelős két országról van szó. Megállapodásuk kényszert és késztetést jelentene a többi ország számára is.

– Eddig a politikusok és a gazdasági erőcsoportok felelősségéről beszéltünk. Beszéljünk egy kicsit az egyes ember lehetőségeiről is!

Joggal tehető föl kérdésként, hogy én mit tehetek a klímaváltozás ellen. Ez fontos kérdés, de az is, hogy milyen következményei vannak a klímaváltozásnak ránk nézve. Vegyük Magyarország példáját. Elsivatagosodás Magyarország bizonyos részein? A Duna–Tisza közén? Beszélgetünk már néhány éve arról, hogy ott csak öntözéssel tudjuk fönntartani a mezőgazdasági kultúrát. Rendkívüli áradások? A Duna minden korábbi rekordot megdöntő árhullámai? A Tisza rendkívüli áradásai? Ennek következtében szükségtározók építése? Esetleg a termelési kultúránk átalakítása? Szárazságtűrőbb növények nemesítése és termesztése? Az éghajlati övek északabbra tolódása következtében más növényi szerkezet kialakítása vár ránk. Az öntözés támogatása? Az öntözési kultúra fejlesztése? Az ehhez kapcsolódó szaktudás bővítése? Hogyan tudunk kevesebb vízzel, hatékonyabban ugyanolyan terméseredményt elérni? Ezek a következő időszak nagy kérdései. Ezzel párhuzamosan védeni is kell a vízbázist, megóvni az elszennyeződéstől, megoldani azt, hogy ugyanennyi vízzel tudjunk öntözni 20 év múlva is. És ugyanennyi vizet tudjunk inni 50 év múlva is. Ne raboljuk le a saját vízkincsünket! Hagyjuk meg exportképes terméknek, hiszen hamarosan azzá válik. Az a tiszta csapvíz, amit mi ma óvatlanul és felelőtlenül folyatunk el, exportképes termék lesz néhány évtized múlva. Tehát miközben – érthetően – a mindennapi problémák foglalnak le mindannyiunkat, jó, ha kicsit távlatosabb kérdések is a szemünk előtt lebegnek. Most például az interneten támogathatom a Föld gyógyulását. Egy gombnyomás erejéig én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a közös jövőnkért aggódók hangja Párizsban erősebb legyen.



Legújabb videó