Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

2020. május 02.

Áder János köztársasági elnök beszéde az Országházban az 1990-es Országgyűlés megalakulásának 30. évfordulóján rendezett emlékülésen

Tisztelt Házelnök Úr!
Miniszterelnök Úr!
Tisztet Képviselő Hölgyek és Urak!
Tisztelt Országgyűlés!

„Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat.” Ezek Varga Béla szavai – akinek 1947. júniusában a letartóztatás elől külföldre kellett menekülnie és csak 1990-ben, 87 évesen térhetett haza.

Az utolsó szabadon választott nemzetgyűlés elnöke 1990. május 2-án, az Országgyűlés alakuló ülésén szólhatott a szabadon választott képviselőkhöz. Ő pontosan tudta, mit veszített el Magyarország 1947-ben, amikor „az országra az elnyomatás éjjele borult”.

Hozzá hasonlóan sokan emigráltak. Az itthon maradók pedig nem tehettek mást, mint hogy a megszűnő szabadságot saját belső szabadságukba menekítették. Az ily módon megőrzött belső szabadság nélkül sem 1956-hoz, sem 1990-hez nem juthattunk volna el. A nemzetgyűlés korábbi elnöke ezért is köszönte meg a magyar nemzetnek, hogy – idézem – „szabadságszeretetét több mint négy évtized alatt őrizte oly módon, hogy a nélkül a mai napig így eljutni nem tudott volna”.

Tisztelt Ház!

30 évvel ezelőtt ezen a napon – május 2-án – lezártunk egy korszakot.

Az Országgyűlés alakuló ülésén – Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök és Szabad György, az Országgyűlés későbbi elnöke mellett – hárman szólaltak fel. Varga Béla, Vörös Vince, Kéri Kálmán. Három tanú. Személyes történetük is jól példázta, hogy miért kellett lezárni egy 45 éves történelmi korszakot; miért kellett egy új politikai, közjogi, alkotmányos rendszer kiépítésére szerződnünk.

A mai Országgyűlésnek mindössze hét olyan tagja van, aki részese volt a 30 évvel ezelőtti történelmi pillanatnak.

A mai parlament legfiatalabb képviselője 1990. május 2-án még meg sem született. Jó néhányan pedig még az óvodában ismerkedtek a társas együttlét szabályaival. Érdemes hát felidéznünk, hogy milyen korszakot zártunk le.

Mert az a rendszer – még ha népi demokráciának hazudták is – diktatúra volt. Az a rendszer valóban diktatúra volt.

1990-ben lezártunk egy olyan korszakot, amelyben a mentelmi jog sem tudta megakadályozni a legnagyobb parlamenti párt főtitkára – Kovács Béla – elhurcolását a Szovjetunióba.

Lezártunk egy olyan korszakot, amelyben Magyarország miniszterelnökét – Nagy Ferencet – politikai krimibe illő módon kényszerítették lemondásra.

Lezártunk egy olyan korszakot, amikor a választók döntését semmibe véve – csalással, erőszakkal – a kommunisták minden hatalmat a kezükbe kaparintottak: többpártrendszer helyett egypártrendszer, népképviselet helyett pártközpont, választás helyett szavazás, országgyűlést helyettesítő elnöki tanács, törvényeket helyettesítő törvényerejű rendeletek, önkormányzatok helyett tanácsok, szólásszabadság helyett cenzúra, gyülekezési szabadság helyett korlátok, nemzeti hagyományok helyett tilalomfák, forradalom helyett ellenforradalom, független igazságszolgáltatás helyett népbíróságok, törvényesség helyett koncepciós perek.

Ez a rendszer nehezen akart teret engedni az újnak. 1989. október 30-án kihirdették ugyan az új választójogi törvényt, de ugyanezen a napon az MSZP Budapesti Bizottsága még koszorúzást rendezett a Köztársaság téri pártház 56-ban elesett védőinek tiszteletére. November 26-án ugyan lezajlott a négy igenes népszavazás, de néhány nappal később Grósz Károly politikai hibának nevezte a Munkásőrség felszámolását. December 22-én Szűrös Mátyás kitűzte a parlamenti választások időpontját, de egy bő hónappal korábban az MSZP még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére hívta a magyar társadalmat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szabadság mindig feladat. Az 1990. május 2-án megalakult új Országgyűlésre várt, hogy a lelkekben átmentett szabadságvágyból jogállamot építsen. Megteremtse a szabadság feltételeit. Megerősítse annak alkotmányos alapjait, létrehozza a demokrácia, a népszuverenitás intézményeit.

Ma – 30 év múltán – erre a napra emlékezünk.

Az első Országgyűlés munkájában egyszerre volt jelen a reformkor elkötelezettsége, 1848 lelkesedése, a kiegyezés bölcsessége és 56 bátorsága.

Köszönet mindazoknak, akik tudásukkal, szorgalmukkal, elhivatottságukkal segítették az új politikai, alkotmányos intézményrendszer megteremtését. Köszönet azoknak, akik részesei voltak annak a közjogi honfoglalásnak, ami csak az 1848-as törvényalkotási folyamathoz hasonlítható.

Köszönet Göncz Árpádnak, az 1990-ben született szabad Magyarország első köztársasági elnökének. Köszönet Antall Józsefnek, az 1990-ben született szabad Magyarország első miniszterelnökének. Köszönet Szabad Györgynek, az 1990-ben ismét szabadon választott Országgyűlés első elnökének.



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány
Legújabb videó