Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

2019. december 18.

Áder János köztársasági elnök beszéde a magyarországi történelmi egyházak vezetőinek tiszteletére rendezett fogadáson

„A zarándoklat kihívás, hogy felfedezzük és továbbadjuk az együttélés lelkületét, és ne féljünk a kölcsönös érintkezéstől, találkozástól és segítségnyújtástól.”

Eminenciás Bíboros Prímás Úr!
Excellenciás Érsek és Püspök Urak!
Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak!
Tisztelt Elnök és Rabbi Urak!
Miniszterelnök-helyettes Úr, Házelnök Úr, Miniszter Úr!
Kedves Vendégeink!

Különleges év volt az idei Csíksomlyón. Amikor a pünkösdi zarándokok felkapaszkodtak a nyeregbe, sok helyütt még ott voltak az egy héttel korábbi sártenger száradásnak indult, mély barázdái – benne megannyi csizma, bakancs talpnyoma.

A Hármashalom-oltár körüli hét napon belül másodszor tarkállott a táj a hatalmas tömegtől. A zarándokok közül sokan ott voltak egy héttel azelőtt is – esőben, sárban. Ott voltak a történelmi napon, amikor Szent Péter utódja először járt a magyarok ősi zarándokhelyén.

A Kárpát-medence legnagyobb katolikus kegyhelyén, ahová 452 esztendő óta zarándokolnak a magyarok imádkozni és egymásból erőt meríteni, Ferenc pápa misét celebrált. És a homíliában mondta a már idézett mondatot: „A zarándoklat kihívás, hogy felfedezzük és továbbadjuk az együttélés lelkületét, és ne féljünk a kölcsönös érintkezéstől, találkozástól és segítségnyújtástól.”

Találkozás, együttélés, kölcsönös segítség. Úgy hiszem, amit a pápa Csíksomlyóban mondott, egyszerre volt buzdítás minden felekezetnek, minden közösségnek, minden embernek. Hiszen arról szólt, hogy az élet zarándokaiként mindannyian, hívek és nem hívek, együtt vagyunk úton.

Lehetnek mások az ünnepeink, a szokásaink, számolhatjuk máshonnan az éveket, de egymásra utaltságunk a napnál világosabb, sorsunk és jelenünk közös.

Nem lehetünk hát közömbösek egymás iránt. A történelmi egyházak küldetése jelet hagyni, az örök értékek felé fordítani a figyelmet, példát adni emberségből, bizakodásból, önvizsgálatból, őszinteségből. Hirdetni a szeretet irgalmát, tartani másokban a lelket. Kimondani az igazságot, képviselni a társadalmi igazságosságot. Segíteni a lemaradókat, kezet nyújtani az elesetteknek.

Köszönet illeti mindazokat, akik e szerint élnek! Példájukkal a remény hírnökei az emberek között.

Tisztelt Vendégeink!

Az év végéhez közeledünk. Ma is, mint minden esztendőben, az idei örömeink felett érzett hála, a kölcsönös megerősítés, a békesség vágya és az adventi idő számvetése hozott minket össze.

Ismét Ferenc pápa csíksomlyói szavait idézném: „Zarándoklatunk során ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár, és nem odázhatjuk el.”

Adja az Ég, hogy az új esztendőben sose késlekedjünk megtenni a jót. Hogy ne odázzuk el felelős döntéseinket, végezzük lelkiismeretesen a feladatainkat.

Az Önök által képviselt egyházak különböző tanításokat követnek, más-más hitigazságokat vallanak. Valamiben azonban bizonyosan megegyeznek: a bizonyosságban, hogy valami nagyobbnak a részeként minden ember küldetéssel él a Földön. Minden embernek, minden közösségnek feladata van.

Az egyházak segíthetnek abban, hogy az embereket rádöbbentsék a felelősségükre.

A 2020-as év ma még előttünk áll mint a lehetőségek ideje. A lehetőségé, hogy belássuk hibáinkat, gyengeségeinket. Hogy tegyünk az egymás közötti párbeszédet fojtogató hazugságáradat, a rágalmazás, a manipuláció, a képmutatás, a pusztító „fake news” világa ellen. Hogy ne herdáljuk el értékeinket. Hogy túllépjünk sérelmeinken, és figyeljünk oda egymásra a közös zarándokúton. Hogy fedezzük fel az „együttélés lelkületét”. Hogy az önpusztítás, a környezetünkkel szembeni kíméletlenség helyett az élet pártján álljunk.

Nem tudom, eljutott-e Önökhöz a híre, de a csíksomlyói pápai mise emlékére a romániai magyarok szerte Erdélyben, a Partiumban és Csángóföldön is fákat ültettek. A pápalátogatásról szóló emlékkönyvben ott sorakoznak a képek: ahogy Gyimesbükktől Kostelekig, Nagyváradtól Máramarosszigetig, Kolozsvártól Székelykeresztúrig a kis közösségek egy-egy fácska elültetésével a reményüket fejezik ki. Nem élettelen anyagból, márványból vagy bronzból emeltek műemléket, hanem növekvő életből hagytak jelet.

Kívánom, hogy ez a szemlélet legyen velünk az új esztendőben! Áldott szent időt és békés új évet kívánok Önöknek, gyülekezeteiknek és közösségeiknek!

És megkérem Erdő Péter prímás urat, hogy a hagyományainkhoz híven mondjon áldást közös asztalunkra.

Legfrissebb beszéd
2020. március 15.
Áder János köztársasági elnök ünnepi beszéde
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány