Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

Áder János köztársasági elnök beszéde a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ 25 éves fennállása alkalmából rendezett nemzetközi konferencián Szentendrén



Ha az elmúlt 25 évet értékelnénk, akkor nagyon sok programot ki lehetne emelni. Beszélhetnénk például – csak véletlenszerűen írtam fel magamnak néhányat, nem tudom, Önök számára melyik a legkedvesebb – – az Ecolinkről, ahol a program segítségével 20 országban segítették a környezetbarát technológiáknak az elterjesztését. Vagy beszélhetnénk arról a kutatásról, ami a légszennyezésnek a gyermekkori légzőszervi betegségekkel való összefüggését taglalta. Vagy említhetnénk egy másik kutatást, egy másik munkát, amelyik arról szólt, hogy a környezeti és biztonsági kockázatokat hogyan lehet regionális együttműködési lehetőségekké átfordítani. Ha megengedik, a sok-sok munka, tanulmány, kutatás közül én egyet emelnék ki, ez pedig a Kárpátok klímaváltozatásának az ügye, az úgynevezett Carpath CC Program, ami egyszerre nemzetközi, egyszerre európai és egyszerre magyar. Ebben a munkában a REC először konzorciumi partner volt, majd utána a konzorcium vezetője – egy hét országra kiterjedő vizsgálatról beszélünk, amit az Európai Unió támogatott, és amelyben a szomszédos országok közötti együttműködést jól szimbolizáló kérdésről van szó.

Egy személyes megjegyzést engedjenek meg: ehhez a programhoz annyiban van személyes közöm is, hogy akkor még európai parlamenti képviselőként az Európai Parlamentnek terjesztettem elő azt a javaslatot, amelynek a végén az Európai Parlament egy pilot projektet fogadott el. Ennek eredményeképp biztosított az Európai Unió megfelelő forrást ahhoz, hogy ezt a kutatást el lehessen végezni. Tehát egy kis személyes szerepem nekem is volt abban, hogy ez a program egyáltalán elindulhatott.

De a kutatási eredmény természetesen a kutatásban részt vevő szakértőknek, tudósoknak a munkáját dicséri. Miről is volt szó a kutatás keretében? Az alapkérdés az volt, hogy a klímaváltozás hogyan érinti a Kárpátokat. Négy ország, Szlovákia, Románia, Magyarország és Szerbia erdeit és nemzeti parkjait vizsgálták a kutatás során. Egy olyan élőhelyről, egy olyan környezetről van szó, ami közel 500 növényfajnak biztosít életteret -- ezek a növények csak itt találhatóak meg Európában –, és ami számos veszélyeztetett állatfajnak is menedékül szolgál. A projekt a következő 30-50 év prognózisát készítette el, és akkor a kutatást végzők még egy-három fokos átlagos hőmérséklet-emelkedéssel számoltak. És számolták, kalkulálták, prognosztizálták ennek a hőmérsékletváltozásnak a következményeit. Mind a környezeti következményeit, mind az erdőgazdálkodásra, a növénytermesztésre, állattenyésztésre vagy a turizmusra gyakorolt hatását. És adaptációs javaslatokat tettek le az asztalra, hogy mit kellene tenni a következő években, évtizedekben akár a vízelvezetés, a víztározás, a földhasználat módosítása vagy az erdőgazdálkodás, az erdőtelepítések technológiájának módosítása terén, hogy a ránk leselkedő veszélyt, a Kárpátokra, a Kárpátokban élőkre leselkedő veszélyt el lehessen hárítani. A program sikeresen zárult le. Kedvező volt a nemzetközi visszhangja és a nemzetközi fogadtatása, és én azért is emeltem ki a sok program közül ezt, mert a kedvező nemzetközi visszhang egyúttal felkínálja a lehetőséget, hogy a program folytatásán gondolkodjanak a konzorciumi tagok, így a REC munkatársai is. Hiszen ma már az a kérdés, hogy a lokális adaptációra hogyan és milyen módon adják meg a tudósok, a szakemberek, a szakértők a választ, és azt gondolom – és remélem, ezt az Európai Unió is így gondolja –, a program folytatása, egy újabb, még alaposabb kutatás elindítása uniós kutatást eredményez. Ha megengedik, a Kárpát-medencei horizontot megint kitágítanám egy kissé, hogy inkább a globális térbe lépjünk vissza.

25 éve, amikor ez az intézmény alakult, még kevesen gondolták azt, hogy 2015-ben arról fogunk beszélgetni, hogy milyen katasztrófák leselkednek ránk. Beszélgetni fogunk a globális felmelegedés következményeiről, beszélni fogunk a természeti katasztrófák számának óriási növekedéséről, a jégtakaró olvadásáról, a tengervízszint emelkedéséről, az óceánok savasodásáról, az élelmiszer-termelési és -ellátási gondok fokozódásáról, vízellátási problémákról, szennyvízkezelési hiányosságokról és annak drámai egészségügyi következményeiről, a migráció problémájáról, és arról, hogy a vízért akár háborúk is indulhatnak egyes országok között. Ez nem egy science-fiction-forgatókönyv, hanem az ENSZ legutóbbi jelentésének rövid összefoglalója.



Legújabb videó