Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

2015. január 11.

Áder János köztársasági elnök beszéde a Magyarországi Német Önkormányzatok Napja alkalmából rendezett gálaműsoron a Budapest Kongresszusi Központban

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!

„az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.
Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.”

Szent István fiához, Imre herceghez címzett intelmeiben olvashatjuk e sorokat.

A Szent István nyomába lépő királyaink évszázadokon át követték az intelmeket, s a magyarországi nemzetiségek tagjai hűséggel, bátorsággal, odaadással viszonozták azt.

Ezeréves történelmünk során számtalanszor bebizonyosodott, hogy nemzeti kisebbségeink tagjaiban olyan magyar hazafiakat tisztelhetünk, akik közös értékeinket, kultúránkat, nyelvünket, sokszínűségében is egységes nemzetünk erejét gyarapítják. A magyarországi németek évszázadok óta hazánk legnagyobb nemzetiségi közösségei közé tartoznak. Alkotóerejük, tehetségük, szorgalmuk eredményeit ott látjuk falvainkban és városainkban, iskoláinkban és templomainkban, kiemelkedő szellemi és sportteljesítményeinkben.

Ők voltak azok, akik magyar hazafiként harcoltak a polgárosodásért vívott szabadságküzdelmeinkben, és ők azok, akikre mindig számíthattunk az országépítésben.

Ők azok, akiknek teljesítménye ma is közös boldogulásunkat segíti, akikre bizton számíthatunk hazánk 21. századi polgárosodásának előmozdításában.

Ők azok, akikhez – hasonlóan más kisebbségekhez – a 20. században bűnösen hűtlennek bizonyult hazájuk politikai vezetése.

A második világháborút követő kitelepítés és a kollektív bűnösség vádja nem a hazai németség szégyene, hanem azoké a politikai vezetőké, akik ezzel a döntésükkel újabb fájdalmas sebet ütöttek saját nemzetükön. A 20. század fájdalmas öröksége sok ilyen seb gyógyítását teszi kötelezettségünkké. A végső gyógyírt csak az jelentheti, ha mi, szabadságszerető magyarok olyan országot teremtünk, amelyben megkérdőjelezhetetlen érték az emberi és polgári jogok érvényesülése. Ahol senkit sem érhet sérelem, üldöztetés származása, vallása vagy a demokratikus elveket tiszteletben tartó meggyőződése miatt.

Jó érzés kimondani – igaz, majd fél évszázaddal a második világháború után –, de 25 évvel ezelőtt egy ilyen ország alapjait sikerült leraknunk.

Miként jó érzés kimondanunk azt is, hogy akkori szabadságküzdelmeinkkel a német újraegyesítést, s vele Európa újraegyesítését is sikerült elősegítenünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy nemzet számára soha nem lehet cél a múlt eltörlése. Közös múltunkban sokkal inkább jelenünk és jövőnk támasztékát kell látnunk.

1990-ben végre olyan országot teremtettünk, ahol a nemzetiségekhez tartozók szabadon, a maguk akarata szerint szervezhetik közösségi életüket, és ahol az is alkotmányos alapjog, hogy kisebbségi önkormányzatok és parlamenti szószólók képviselhessék a hazai nemzetiségeket.
A magyar országgyűlés három évvel ezelőtti határozatának köszönhetően pedig minden év január 19-én emléknap figyelmeztet a hazai németség kitelepítésével a saját nemzetünkön ejtett sebre.


előző oldal12következő oldal

Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány
Legújabb videó