Olvasnivalók a köztársasági elnök ajánlásával

Mi lesz belőlünk, magyarokból?



Mi magyarok a jelen európai közátalakulásnak nevezetes időszakában megbecsülhetlen két előnynyel birunk, nem egy népcsalád fölött. Legelsőbben is, hogy mi magyarok már birunk alkotványos alappal, midőn más országoknak ezt még keresniök kell; s aztán, hogy mi már megszoktuk az alkotványos formákbani mozgást, midőn másoknak ebben még okulniok kell – s hogy mi ekkép forradalmi veszélyek nélkül érhetünk czélt, míg alkotványtalan népek illy sima uton tán alig rázhatják magokról le az önkénynek hervasztó bilincseit!

S lám, szorosan alkotványos formákban mozogva, miután minden pártviszály megszünt, s magyar őszintén szorítja a magyarnak kezét, rövid idő alatt milly óriási léptekkel haladtunk legtökéletesb kifejlésünk felé!

Meg van alapítva a magyar felelős kormány; a honnak millióji bevéve az alkotvány sánczaiba, s olly kedvezésekben részesítve, mik lehetetlen, hogy az égi hatalmak rokonszenvét a magyar fajnak meg ne nyerjék; mert emberségesen meg van érdemelve, és e mellett évenkinti országgyülés Budapesten, lehető legtágabb alapra állitva, – sajtószabadság és ekkép szabad vitakozás, ezen egyedüli biztos antidotuma minden subversiv hajlamnak.

Kérdem, ki ne örülne illy kifejlésnek, és ki volna illy körülmények közt elég kaján, elfelejteni azon kötelességet, mellyel minden ember, de kivált a magyar tartozik honához; kivált a magyar, mondom, mert nekünk Magyarországon kivül széles e világon nincs hazánk!

Számtalant ugyan fájdalmasan érint az áldozatok tömege, mellyeket az országnak aránysulyba tétele végett a haza oltárára vinni kénytelen volt. Ámde bizza magát és sorsát a háladatos nemzet igazságszeretetére, de munkáljon egyuttal azon is, miszerint a nemzet gyarapodásnak is indulhasson, minthogy a szegénység közt sinylődő igérhet ugyan sokat is, de még keveset sem adhat. – És aztán, csak gyermeki velő gondolhatta azt egy pillanatig is, miszerint gyarmati állásbul nemzeti létre minden nagyobb áldozat nélkül kibontakozni lehessen.

Meg kell barátkoznunk veszteségeinkkel. Az ember nemcsak kenyérből él. A léleknek is megvannak örömei – és ezek a tartósabbak – mik közt az öntudat, „szabad és virulásnak induló nemzet tagja lenni”, nem utolsó, sőt tán minden becsületes fériui kéjeknek legfőbbike!

Sokan azt mondják: koczkajátéknak köszönhetjük legutóbbi alkotványos kifejlésünket. Ezt én nem vizsgálom; de arra figyelek: a nyert kincset vajjon mikép lehet ugy rendezni, miszerint ne csak mi magyarok, de szomszédaink se jöjjenek az igen nagy közöröm és szinte váratlan meglepetés következtében bármilly zavarba.

Ennek elérésére, minthogy a régi rendet elhagyván, valóban kigázolhatlan zavarba keveredünk, ha uj rendbe hovahamarább nem alakulunk, mindenekelőtt szükséges, hogy mindenki legfőkép magára vigyázzon; mert ha mindenki, vagy csak nagyobb szám is maga esze szerint akarja a dolgokat rendezni, akkor olly bizonyos a zavar, mintha szántszándékosan bontatnék meg a rend!

Mikor gálya sziklák és zátonyok közt viharokkal küzd, akkor, ha több egyed irányoz, mint egy vagy néhány kevés, akkor okvetlen elsülyedés a végeredvény.



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány