1945 telének végén, nem egészen négy évvel azután, hogy Teleki Pál a közelgő háború és a nemzeti jövendő feletti végső elkeseredésében ugyanezen a helyen véget vetett életének, repülőgépek raja érkezett a budai Vár felé bombazáport zúdítva az itt található történelmi épületekre. A Sándor-palotából siralmas kőhalom marad csupán. Ami érték a romok közt megmaradt, azt hadizsákmányként külföldre hurcolták. Az épületet ugyan nem dózerolták le, de a rendszerváltozásig nem méltatták figyelemre. Néhány elhivatott szakembernek köszönhető csupán, hogy legalább tetőt húztak fölé, s az omladozó falakat megtámasztották. A Köztársasági Elnöki Hivatalnak ma otthont adó patinás épület csak 2002-ben épült újjá. Azóta visszafogott nyugalmával magasodik a város fölé. 
 

Az 1806-os építésű palotát Sándor Vince gróf rendelte meg. Máig vitatott, hogy tervezője a bécsi Johann Aman volt-e, vagy a Nemzeti Múzeum, a Pesti Vigadó és a Deák téri evangélikus templom híres tervezője, Pollack Mihály.

Farbaky Péter tanulmányában „elegáns, finom, nagyobb plasztikus hangsúlyok nélküli puritán épületnek” írja le a palotát. Azt tanácsolja az érdeklődőnek, hogy ha valaki a Várban sétál, időzzön el kissé az itt egymás szomszédságában álló többféle stílusú épületek mellett, melyek szépen mutatják az építészeti ízlések változásait az időben. A Sándor-palota puritán eleganciája például szöges ellentétben áll a királyi vár tobzódó pompájával, de a csupán néhány évtizeddel korábban épült Várszínház copf stílusához képest is meglepően visszafogott: „Tartózkodó méltóság, választékosság, az építészeti formáknak alávetett klasszikus ornamentika visszafogottan alkalmazva” – írja tanulmányában Dávid Ferenc és Batári Ferenc is.

A 2002-es újjáépítés az 1983-as szerencsés módon épségben előkerült eredeti tervrajzok, valamint a korabeli térképek részletes illusztrációi alapján történt. Franz Schams térképészt annak idején annyira megragadta az épület, hogy útikönyvében részletes leírást is adott róla, amelyben a télikert varázsos növényeitől a selyemmel, arannyal gazdagon díszített szobákig mindenre alaposan kitért. Tőle tudjuk azt is, hogy a palotában ekkor már − a korban még igencsak ritkaságnak számító − gőzfűtés és vezetékes víz szolgálta az itt lakók összkomfortos kényelmét.