Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

A Hungary Today interjúja Áder János köztársasági elnökkel

– Elnök úr júniusban azt mondta Donald Trumpnak a párizsi klímaegyezményből való kilépéséről, hogy az amerikai elnök döntése “a jövő generációival szembeni tiszteletlenség és felelőtlenség.” Most pedig azt lehet hallani a hírekben, hogy a Fehér Ház hátrál ettől a döntéstől, és hogy hajlandó lenne tovább maradni a jelenlegi egyezményen belül, bizonyos, eddig ismeretlen feltételek mellett. Elnök úr elfogadhatónak tartja, hogy az Amerikai Egyesült Államok új feltételeket szabjon az egyezményen belüli részvételéről?

– Az Egyesült Államoknak történelmi felelőssége van a kialakult helyzetben. Az ipari forradalom időszakát követő évtizedekben a legnagyobb károsanyag-kibocsátó az Amerikai Egyesült Államok volt, és az egy főre eső kibocsátás ma is az Egyesült Államokban a legnagyobb a világon. Ez kb. 18-19 tonna szén-dioxid évente személyenként! Összehasonlításként Magyarország ennek az egyharmadát bocsátja ki. Ezért mondtam azt, hogy „erkölcsileg elfogadhatatlan” az Egyesült Államok lépése. A legnagyobb szennyező, miközben a kár előidézésében történelmi felelőssége van, a probléma megoldásából ki akarja húzni magát. Ez elfogadhatatlan.
Az Egyesült Államok elnöke nem fogja megváltoztatni a döntését, ha csak sóhajtozhatunk és sajnálkozhatunk. A legfontosabb cél az volt a párizsi megállapodásból történt kilépést követően, hogy ne indítson el egy dominóhatást: hogy mások az Egyesült Államok példáján felbuzdulva azt mondják, hogy „Ha az amerikaiak, a legnagyobb szennyezők kiszállnak, akkor mi aztán miért vállaljunk kötelezettséget? Mi is kiszállunk!” Szerencsére ezt sikerült megakadályozni.
A másik fontos dolog, hogy új szövetségeseket találva – főként, ha amerikaiak –, azt üzenjük a világnak, hogy az USA ebből a szempontból kétarcú: az egyik, amit Trump mond és vele az ipari lobbi, szénipari lobbi, amelyet nem szabad alábecsülni. De vannak olyanok is az Egyesült Államokban, akik továbbra is elkötelezettek a párizsi megállapodás végrehajtása mellett. Ilyen például Kalifornia, ilyen Jerry Brown, és ilyen Mike Bloomberg is. Úgy látom, hogy ez most nagyjából 50-50 százalék, de ha lakosság szerint megosztanánk az országot, akkor talán inkább a párizsi megállapodást követők lennének többségben.
Közben elindult néhány jelentős, részben amerikai mozgalom az úgynevezett „szuverén állami szint alatti szereplőkkel”, amelyekkel meg kell keresni az együttműködés lehetőségét – ezt javasoltam a főtitkárnak, és erről beszéltünk júliusban Mike Bloomberggel is. Ezeknek a városoknak, szövetségi államoknak, tartományoknak, amelyek tagjai az úgynevezett „Under 2.0” mozgalomnak, lakosságszáma eléri az 1,2 milliárd főt, és itt összpontosul a világ GDP-jének közel 40%-a. Komoly gazdasági erőről és elkötelezett városvezetőkről van tehát szó, akik tudják, hogy mit és hogyan akarnak cselekedni, azaz nemcsak beszélnek a levegőbe, hanem tesznek is a klímaváltozás ellen. Jerry Brown mint kaliforniai kormányzó erre nagyon jó példát mutat.
Az volt a javaslatom, hogy kapcsoljuk be őket. Kilépett az USA, de lépjenek be ők! Elkötelezett embereket fogunk nyerni, hiszen sok ember támogatja őket, és nagy valószínűséggel az adott városok, tartományok, szövetségi államok példáiból – ez komoly beruházásokat, klímavédelmi megállapodásokat jelent – mások is tanulhatnak. Mindez egy közvetlenebb formáját mutatja az elkötelezett klímavédelmi tevékenységnek, mint ha újabb és újabb politikai fórumokat tartunk, és ott hangzatos közhelyeket pufogtatunk. Úgy látom, hogy van erre fogadókészség: jó eséllyel már a Bonnban tartandó COP 23 klímafórumon is ott lehetnek. Ha mégsem, akkor december 12-én Párizsban biztosan ott lesznek, miután Macron francia elnök is eléggé elkötelezte magát ebben a kérdésben.
Azt remélem, hogy ezek az új szerepelők nemcsak zászlóvivői, hanem motorjai is lesznek a következő két évnek, hiszen a feladat nem kevesebb, mert nem csupán betartani és megvalósítani, hanem felgyorsítani kell a párizsi megállapodás végrehajtását. Ha mindenki csak betartja az egyezményt, akkor még mindig elég messze vagyunk a hőn áhított közös céltól, attól, hogy 2 fok alatt tartsuk a Föld hőmérsékletének emelkedését. További vállalásokra, további elköteleződésre lesz szükség, és ebben ezek a szervezetek nagy segítségünkre lehetnek.

– Tehát a párizsi egyezményben foglalt célok elérése nem elég?

– Nem elég. Ha mindenki betartja az ENSZ-főtitkár páncélszekrényében található párizsi megállapodást – bár az USA most éppen nem akarja –, akkor is csupán 2,7 foknál tartunk. Ez a legjobb opció – rosszabb esetben 3 foknál vagyunk. A földtörténetben volt már 3 foknál magasabb a hőmérséklet-emelkedés, és annak drámai következményei voltak.

– Mostani amerikai tartózkodása, illetve az ENSZ-közgyűlés kísérő programjai alapján Elnök úr hogyan látja, mégsem fog kilépni a párizsi egyezményből az USA?

– Az Egyesült Államok a természettől egy meglehetősen drámai, súlyos figyelmeztetést kapott éppen az elmúlt időszakban. Ha ebből nem tanulnak a döntéshozók, pláne, ha ez a katasztrófa ismétlődik, és olyan természeti jelenségek sorozatát kell megtapasztalniuk az itt élőknek, amelyek az elmúlt 100-200 évben nem voltak, tehát ha a saját szemüknek nem hisznek, akkor én vagy bárki más hogyan tudná meggyőzni őket arról, hogy a klímaváltozás létező dolog?
Ami fontosabb, és ezt nem én mondom, hanem Al Gore volt alelnök mondta egy rendezvényen a héten, hogy ha azok a kezdeményezések, amelyről beszéltünk (Jerry Brown, Michael Bloomberg stb.), sikeresek lesznek, és az egyes szövetségi államok (pl. Kalifornia) és a mozgalomhoz csatlakozó városok betartják a vállalásukat, hogy 26-28%-kal csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, akkor függetlenül attól, hogy Trump kilépteti az Egyesült Államokat a párizsi megállapodásból, az mégis teljesülhet. Az a lényeg, hogy akik ebben elkötelezettek, sokat segíthetnek, hogy az USA vállalása mégis teljesüljön.


előző oldal12következő oldal

Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány