Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának



– Beszéljünk világosan. Azok a szektorok, amelyek olyan helyzetbe hozták a világot, amilyenbe, azok abban érdekeltek, hogy ez így folytatódjon tovább. Mindent el fognak követni azért, hogy ezek a megállapodások, ezek az irányok ne valósuljanak meg. Ez az egyik. A másik pedig, említette például az élelmiszer kérdését. Hát, a világ elegendő élelmiszert termel, csak éppen tízszer annyi jut a nyugati féltekére, mint amennyi az éhezőknek kellene, hogy jusson. Ezek döntések, politikai szándék kérdése. Amikor a folyosókon találkozik klímakutatóval, szakértővel, akkor nem érzi azt, hogy ez egy szélmalomharc?

– Nem a szélmalomharcot érzem, hanem azt, hogy van egyfajta bizakodás.

– De a bizakodás, az elég?

– Hát természetesen nem elég, de a bizakodásból és a reményből általában politikai cselekvés szokott következni. Most egyszerre három kérdést tett föl, úgyhogy megpróbálok mindegyikre válaszolni. Ha valamelyiket kihagynám, akkor arra emlékeztessen, legyen szíves! Ugye az első kérdése az volt, hogy az ipar részben ellenérdekelt, ez a szénipart, az olaj- és gázipart jelenti, valóban ellenérdekelt volt, és részben ma is ellenérdekelt abban, hogy ez a változás megtörténjen. Ez igaz. Igen, de a dolog nemcsak arról szól, hogy mik az ő érdekeik, hanem arról is, hogy az egyes államoknak mi a belátása, mi a politikai törekvése. Márpedig ma a fosszilis energiaipar nagyon komoly állami támogatásokban részesül mindenütt a világon. Ha az állam úgy dönt, hogy ezt az állami támogatást kurtítja, márpedig ilyen döntések születnek meg a legtöbb országban, akkor máris nem éri meg új bányát nyitni és új szénerőművet építeni.

– Bocsánat, hogy a szavába vágok, de ön most egy ideális államról beszél. Azért a hétköznapokban...

– Nem, nem, én létező gazdasági folyamatokról beszélek, mondom az adatokat mindjárt. A magántőke, nem az állami tőke, csak a magántőke elindult a fosszilis iparból, a fosszilis energiaiparból az alternatív energia felé. Ma már – nem ma már, tavaly volt a trendforduló egyébként –, tavaly több tőkét fordítottak, több tőkét ruháztak be a világon szélenergiába és napenergiába, mint a korábbi fosszilis energiaágazatokba, tehát szénbe, olajba és gázba. És ez a tendencia az idén folytatódott. A nagy befektetési alapok, nyugdíjalapok, befektetési alapok tízmilliárd dollárnyi, nem egyszeres, sokszor tízmilliárd dollárnyi tőkét vontak ki a fosszilis energiaiparból. Eladták ezeket a részvényeket. Meg kell nézni, hogy az elmúlt két évben a részvénypiacok milyen mozgást mutattak. A fosszilis energiaiparnak, tehát a széniparnak a részvényindexe lefelé ment, a szél- és a napenergia-termelő cégeknek a részvényei pedig fölfelé. Az olaj és a gáz most egyelőre nagyjából stagnál. Tehát egy komoly piaci átrendeződés van, egy komoly tőkeátrendeződés van. Az energiaipari beruházások többsége ma már a világon, az alternatív energiaiparban valósul meg – ez jelenti a szélenergia hasznosítását, a napenergia hasznosítását, részben a vízenergia, részben a bioenergia, részben a geotermikus energia hasznosítását. Az utóbbiak ma kevésbé hangsúlyosak, a szél- és a napenergia a hangsúlyos, és bizonyos szempontból – erről se feledkezzünk meg –, ez jelenti az atomenergia fejlesztését is. Ma 68 atomerőművet építenek a világon, és másik 128 atomerőműnek a tervezésébe kezdtek, és az építkezését fogják elkezdeni néhány éven belül.

– Amikor véget ért a Víz Világtalálkozó, és nyilván az ember nagy várakozásokkal, tervekkel elkezdte ezt a munkát néhány nappal előtte, akkor azokat a célokat érték el, amiket szerettek volna?

– Én teljes mértékben elégedett vagyok az eredménnyel, és ehelyütt is szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik részt vettek a világtalálkozó szervezésében, előkészítésében és a végrehajtásában, lebonyolításában. Nagyon sok ember munkáján múlott az, hogy sikeres legyen. Azt szoktuk mondani, hogy ez volt az év legnagyobb diplomáciai eseménye, hiszen több mint 2000 vendég érkezett a Budapesti Víz Világtalálkozóra, több mint 110 ország képviseltette magát államfői, miniszterelnöki, vagy nagyon sokan miniszteri szinten. Nagyon sok kétoldalú találkozót tudtunk lebonyolítani, amik, azt gondolom, hasznosak voltak önmagukban is, de a magyar vízipar további piaci lehetőségei szempontjából is. Ami nekem a legfontosabb volt a különböző tanácskozásokon túl, az kilenc fejlesztési bank és a Világbank részvétele, és a tanácskozás végén elhangzott a bejelentés, hogy a fejlesztési bankok a következő öt esztendőben megduplázzák a vizes beruházásokra fordítandó összegeket. Ez kilenc fejlesztési bank – ázsiai, afrikai, hadd ne mondjam, iszlám, dél-amerikai fejlesztési bank és a Világbank is – elkötelezte magát amellett, hogy a vizes beruházásokat nagyobb mértékben fogják finanszírozni. Ami számomra még nagyon fontos volt: végignéztem az expót, négy és fél órát töltöttem ott, néhány stand kivételével mindenkihez el tudtam menni. Van összehasonlítási alapom, a három évvel ezelőttihez képest sokkal erősebb, piacképesebb, innovatívabb termékeket láttam. Ráadásul, ha majd a feltalálók összehangolják eredményeiket, nagyon sok problémára meg fogják találni a megoldást.



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány