Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

2016. december 09.

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának

Kocsis Éva műsorvezető: Jó reggelt kívánok! Fél nyolc múlt hét perccel. A stúdióban Áder János köztársasági elnök. Jó reggelt! A budapesti Víz Világtalálkozó apropóján fogunk értékelni, és egy picit a jövőbe előre tekinteni. De kezdjük ezzel a Víz Világtalálkozóval. Olybá tűnik az embernek, a gyanútlan szemlélőnek, mint hogyha a klímaváltozásról rengeteget beszélnénk, és akkor jön a víz, amit nem igazán kapcsolunk össze a klímaváltozással, és mintha a témában érintett szakembereknek lenne némi hiányosságuk vagy felelősségük abban, hogy nem kapcsoljuk össze. Pedig ez nagyrészt összefügg.

Áder János: Így van. Jó reggel kívánok! Tisztelettel köszöntöm a rádióhallgatókat! Több alkalommal elhangzott már, nemcsak ezen a budapesti Víz Világtalálkozón, hanem korábbi fórumokon is, hogy a klímaváltozás hatásait – egészen pontosan azok nyolcvan százalékát – a vízen keresztül érezzük, a víz közvetíti a klímaváltozás problémáit. Lehet, hogy a hallgatók számára ez első pillantásra furcsa adat és furcsa információ, úgyhogy megpróbálom ezt alátámasztani és megerősíteni. Azt mindannyian tudjuk, hogy növekedett a szén-dioxid-kibocsátás, ami a klímaváltozás legfőbb kiváltó oka. Azt is tudjuk, megtanultuk már az általános iskolában, hogy a szén-dioxid jelentős részét az erdők, a növényzet hasznosítja, elnyeli. Azt már kevesebben tudjuk, hogy a kibocsátott szén-dioxidnak csak az egyharmadát nyelik el az erdők, a kétharmadát az óceánok. Tehát tengerek vizébe, az óceánok vizébe kerül a szén-dioxid nagyobb része.

Két probléma van a globális, földfelszíni hőmérséklet emelkedésével. Az egyik probléma, hogy a tengerek vízhőmérséklete, óceánok hőmérséklete is emelkedik, és az elnyelt szén-dioxid révén elkezdtek a tengerek, az óceánok savasodni, ami jelentős biológiai problémákat vet föl. Ha ez így megy tovább, akkor komoly ökoszisztémák fognak felbomlani az óceánokban. Ennek riasztó példáját láttuk – messze van, mondhatjuk erre persze – Ausztráliában, az ausztrál Nagy-korallzátony, ami több mint kétezer kilométer hosszú, ezen a nyáron kifehéredett. Ez korábban is előfordult már, de ilyen mértékű korallpusztulásra és ilyen tartós degradációra nem volt még példa. És sajnos egy része olyan mértékben károsodott, hogy az újraéledésére a tudósok szerint kevés az esély. Ez természetesen nemcsak a korallok elpusztulását jelenti, hanem az ott élő élőlényeknek az élőhelye is megváltozik, kénytelenek onnan elmenekülni.

De nemcsak itt van probléma, és nemcsak ezt jelenti a probléma. A tengervízszint emelkedéséhez is köze van mindennek, amiről beszélünk, hiszen a földfelszíni hőmérséklet emelkedik az egyik oldalon, egyre melegebb a hőmérséklet, elkezdtek olvadni a gleccserek, elkezdett olvadni az északi és a déli jégtakaró. És ráadásul most az Amerikai Egyesült Államok kutatói, egészen pontosan a NASA kutatói fölfedeztek egy mélytengeri áramlatot, ami szintén egy melegebb áramlat, mint ahogy korábban gondolták, ami azt jelenti, hogy most már az északi-sarki jég nemcsak a megnövekedett hőmérséklet, a nagyobb sugárzás, napsugár hatására, hanem egy melegebb vízáramlat hatására alulról is elkezdett olvadni. Tehát az olvadás mértéke gyorsabb.

A tengervízszint emelkedése pedig nagyon súlyos problémákat jelent már most, elsősorban a szigetállamoknak. Ezekre még nem figyelünk oda, hiszen ezek kicsi országok, az ő problémájuk – még úgy gondoljuk – nem a mi problémánk, de hogyha ez így megy tovább, akkor olyan városok is veszélybe kerülnek, mint London vagy New York, és még sorolhatnám a tengerparti hatalmas nagy metropoliszokat. Tehát itt komoly problémáról beszélünk.

Ha folytatjuk a felsorolást: a felmelegedés és a klímaváltozás következménye, hogy egyre szélsőségesebb az időjárás. Még akkor is, ha az éves csapadékmennyiség nem változik, mint például Magyarországon, de ugyanaz a csapadék, ami korábban megfelelő megoszlásban érkezett különböző földrajzi egységekhez, ez a csapadék most sokkal rendszertelenebbül érkezik, aminek az a következménye, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű eső hullik le. Ami aztán egyrészt villámárvizeket okoz, másrészt a föld nem tudja magába szívni, tehát elfolyik, ha úgy tetszik, hasznavehetetlenül elfolyik. A mezőgazdaság szempontjából ez már komoly károkat jelent. Tehát a megváltozott csapadékeloszlás egyrészt pusztító, másrészt a növénytermesztés szempontjából vízhiányként jelentkezik.

Ott pedig, ahol nem hullik elegendő csapadék, mert erre is van példa, egyre több az aszályos terület a világon, ott pedig ellehetetlenülnek a mezőgazdasági művelés, a földművelés feltételei, a növénytermesztés és az állattenyésztés is. Ma már közhelynek számít, nagyon sok helyen megírták, hogy például a szíriai polgárháború egyik kiváltó oka egy hároméves, kilencszáz éve nem látott mértékű aszály volt Szíriában, ami tönkretette a gazdákat. A gazdák bementek a városokba, a város nem tudta őket eltartani. Ez szociális feszültséget eredményezett. Ebből lett a polgárháború, a háborúból pedig a milliós migráció, aminek egyébként a következményeit mind a mai napig látjuk. És még lehetne sorolni. Tehát nagyon-nagyon komoly összefüggés van a klímaváltozás, a vízproblémák és a társadalmi és politikai problémák kapcsolatában.

– Ide vissza fogunk még térni, de az ezerdolláros kérdés nyilván az, hogy hogyan tovább, és kinek van ebben felelőssége? Azt is jó, ha tisztán látja az ember, hogy a lakossági vízfogyasztás a globális vízfogyasztásnak lényegében három-négy százalékát teszi ki. Így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy minden, ami a jövőnket illeti, az, hogy az én csapelzárásom benne is van a nagy egészben, de mégiscsak az a helyzet, hogy a nagyokon múlik. A nagyokat pedig csak politikusok tudják valamire rákényszeríteni.



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány