Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának

– Hogy állunk a többi probléma megoldásával, illetve az együttműködéssel, amit az elején említett? A tározók épülnek, de jól állunk egyébként a térségi együttműködéssel?

– Az árvízi együttműködés a szomszédos országokkal jó. Az előrejelzések pontosak, tehát időben föl tudunk készülni. Akár Ukrajnából érkezik egy nagyobb víz, vagy Románia felől, ezek viszonylag pontosan érkeznek, és a magyar vízügyi szakemberek időben föl tudnak készülni. Tehát én azt gondolom, ez rendben van. Ahol problémát látok, és minden alkalommal, amikor találkozom a külföldi partnereimmel, ukránokkal, románokkal, ezt szóba hozom, hogy a Tiszán, különösen a Tiszán, de a Körösökön is rendkívül erős a műanyagszemét-szennyezés. Tehát iszonyú mennyiségű plasztik, leginkább pillepalack, sörös műanyag palackok, ásványvizes műanyag palackok és mindenféle egyéb műanyag szemét érkezik, van, amikor parttól partig borítja a Tiszát, szinte szőnyegszerűen beborítja a folyót. Ez látványnak is csúnya, ez szennyezi a vizet, és természetesen szennyezi az árteret is, veszélyes az élővilágra. Itt egyetlen mód van, meg kell előzni azt, hogy ez a műanyaghulladék a vízbe kerüljön. Ez ügyben komoly tárgyalások vannak a szomszédos országokkal, és minden egyes alkalommal kérem én is a tárgyalópartneremet, bármilyen szintű találkozókra kerül is sor, hogy erre figyeljenek oda, és legyenek szívesek tenni már valamit azért, hogy ezt a problémát megoldjuk. Hiszen a szennyezés – miközben mi esetleg megoldjuk a hulladékkezelést – a szennyezés nálunk jelenik meg.

– Ez a világtanácskozás itt lesz Budapesten. Ön a fővédnöke. Személyesen nagyon sok szerepet vállalt már a víz és klíma problémáira való felhívásban. Történt áttörés? Elégedett?

– A cél tulajdonképpen az, és erre a kérdésre igazából majd szerdán tudok válaszolni. A kérdés teljes egészében jogos, hogy ugyanolyan áttörést érjünk el – inkább nem is áttörést mondanék, hanem hogy ugyanolyan szemléletváltozást érjünk el a vízgazdálkodásban, mint amilyen szemléletváltozást sikerült elérni az elmúlt években a klímaváltozás tekintetében. Párizs után én azt mondtam, a legnagyobb bajt elkerültük, de a legnagyobb jót nem sikerült elérnünk. A legfontosabb, hogy Párizsban egy szemléletváltozás bekövetkezett. Ma már a klímaváltozásról mindenki mint evidenciáról beszél. Ugye most az amerikai elnökválasztással összefüggésben fölvetődik néhány kérdés, de az interjú kereteit most meghaladná, hogy erről is beszéljünk. De ez egy igaz állítás Párizsról. És most az a cél, hogy ugyanez megtörténjen a vízzel kapcsolatban is, hogy a vízről úgy gondolkodjunk – és ezért is szerepel ez a zárónyilatkozatban – mint a legfontosabb természeti erőforrásról, a leginkább veszélyeztetett természeti erőforrásról, amely valóban összeköt bennünket. Nemcsak országokat köt össze, Az előbb beszéltünk itt árvízi problémákról, szennyezésről, tehát nemcsak ilyen értelemben köt össze bennünket, hanem összeköt úgy is, hogy az energiatermelésünket összeköti. Hiszen hogyha a felvízi ország, egy fölöttünk lévő ország betározza a vizet és energiatermelésre használja, akkor nekünk például kevesebb jut. Erre is láttunk példát, magyarországi példát, a Duna esetében, bizonyos szakaszok kiszáradtak, mellékágak tönkrementek. De ez egyébként nemcsak magyar probléma. Adott esetben a mezőgazdasági termelés is ellehetetlenülhet. Ázsiában, Afrikában nagyon sok ilyen példát látunk. Vagy ha az ipari termelés nem kellő gondossággal használja, akkor elszennyezi a vizet, legyen szó akár a textiliparról, akár a széntermelésről is. Iszonyú mennyiségű vizet használ föl, és nemcsak a levegőt, hanem a vizet is szennyezi. A hatékonyabb vízfelhasználás, a hatékonyabb öntözés alapvető fontosságú ahhoz, hogy a növekvő népességet ellássuk élelmiszerrel, és sorolhatnám még a problémákat. Tehát ezek mind olyan kérdések, amelyekre a következő években, évtizedekben választ kell adnunk. És, amiről az elején beszéltünk, hogy egy közelgő vízválság fenyeget bennünket, az idő sürget. Tehát nem várhatjuk meg, hogy Pató Pál úr módjára majd ráérünk arra még, majd tíz-húsz év múlva, harminc év múlva meglátjuk, hogy mi lesz, és majd akkor válaszolunk ezekre a kérdésekre. Hanem a kérdésekre holnap, holnapután meg kell találnunk a választ, hiszen utána még a végrehajtás és a finanszírozás kérdéseinek a megválaszolása meglehetősen időigényes lesz.

– Elnök úr, köszönjük az interjút!

– Én köszönöm a lehetőséget!

(Szerkesztett változat.)



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány