Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának



– Ugye egy még nagyobb népvándorlásra is lehet számítani ebben az ügyben. Már most is vannak olyan afrikai államok, azt mondják tudósok, ahol napi hat és fél órát töltenek az asszonyok azzal, hogy ivóvizet szerezzenek be. Ugyanakkor a világ fejlettnek mondható része pedig szinte pazarlóan bánik az ivóvízzel. Lehet ezt az ellentmondást feloldani? Lehet közelíteni? Lehet itt megoldást találni?

– Igen, ez valóban létező probléma. A Föld egy jelentős részén ma ahhoz a napi három-négy liter vízhez – csak az emberi fogyasztásra szánt vízről beszélünk, a mosáshoz, mosogatáshoz, tisztálkodáshoz, szanitációhoz szükséges vízről nem –, tehát ehhez valaki hozzájusson, valóban, ahogy ön is mondta, a világ jó néhány részén több órányi gyaloglás szükséges. És nem feltétlenül a tiszta vízhez való hozzájutást jelenti ez, hanem az a víz meglehetősen szennyezett, betegségek forrása is, és egy európai ember számára fogyasztásra nem ajánlott. Tehát – ha véletlenül valaki arra járna Magyarországról – nem ajánlanám, hogy abból a vízből akár még forralás után is fogyasszon. Többek között ez az egyik feladata ennek az összejövetelnek, hogy ezen gondolkozzunk. Hogy megoldásokat találjunk az ilyen problémákra, és az Expo területén majd fogunk mutatni ilyen megoldásokat, ahol korábbi különböző tudományos eredményeket megpróbálunk összekapcsolni. Például hogy a napenergiát hogyan lehet hasznosítani víztisztításra. Például hogy az elmúlt három évben kifejlesztett energiatárolási technikánkat hogyan tudjuk hasznosítani olyan helyeken, ahol egyébként nincs elegendő energia, mondjuk a víztisztító művek folyamatos működtetésére. Hogyan tudunk megfelelő arzénmentesítő berendezéseket üzembe helyezni és hogyan tudjuk az arzén szintjét – a világ nagyon sok részén ez probléma egyébként – hogyan tudjuk az arzénszintet úgy lecsökkenteni, hogy az a víz az emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Hogyan tudunk ilyen gépeket előállítani és hogyan tudjuk ezeket gyorsan telepíteni, hogyan tudjuk ezeket viszonylag egyszerűen üzemeltetni, hogy ne túl bonyolult és ne nagyon komoly tudást igénylő legyen ezeknek a gépeknek, eszközöknek a működtetése. Ezek azok a problémák, amikről részben beszélni akarunk, hiszen a különbség a három évvel ezelőtti és a mostani Víz Világtalálkozó között, hogy akkor a fenntartható fejlődési célokról beszéltünk, most pedig a megvalósíthatóság módjáról szeretnénk tárgyalni.

– A fejlődő országok képviselőivel együtt.

– Így van, tehát a megvalósíthatóság módjairól beszélünk. Látjuk, hogy mi a probléma. Azt is látjuk, hogy milyen megoldások kellenek. Nos, akkor nézzük meg, hogy hogyan tudjuk a technikai, technológiai, a megfelelő pénzügyi hátteret biztosítani ehhez. Ezért lesz külön egy fórum, ahol a kilenc fejlesztési bank a Világbankkal együtt majd arról fog beszélni, hogy ki milyen módon tudja támogatni ezeket a törekvéseket, milyen pénzügyi finanszírozási forrásokat, eszközöket tudunk majd ehhez biztosítani.

– Ez a szándék megvan egyébként, úgy látszik? Akkor is, ha nem feltétlenül üzlet ez?

– Megvan ez a szándék, hiszen ha nem lenne, akkor nem lennének itt, nem jönnének el ezek a fejlesztési bankok. A fejlesztési bankok esetében más a megtérülési logika, más a profitlogika, mint a kereskedelmi bankok esetében, hiszen ezek állami pénzeket használnak, a hosszabb megtérülési idő nem jelent problémát, mert nem első számú feladat a profit. Természetesen nem működhetnek veszteséggel ezek a bankok sem, de a fő cél, hogy bizonyos hasznos társadalmi célokat finanszírozzanak meg. A Világbank különböző programjai, projektjei is ezt a célt szolgálják. És most arról fogunk beszélni, hogy arzénmentesítésre, a szanitációs kérdésekre, vízbázisvédelemre és más problémákra milyen ismert technikai, technológiai megoldások léteznek, ezekről, ha úgy tetszik, egy étlapot készítünk, és azok az országok, amelyek ezeket nem tudják megfinanszírozni, azok milyen finanszírozási háttérre, milyen finanszírozási támogatásra számíthatnak például a Világbank részéről. Természetesen csak a Világbanktól, csak az ENSZ-től, csak a fejlesztési bankoktól nem lehet elegendő forrásra szert tenni. Ehhez szükség van az egyes államoknak, az önkormányzatoknak, és természetesen a magánszemélyeknek, a civil szférának a pénzügyi támogatására is. Ezek együttese eredményezheti azt, hogy azokat a problémákat például, amikre ön utalt, hogy órákig gyalogolnak a vízért Afrika vagy Ázsia jelentős részén, ezeket a problémákat meg tudjuk oldani.



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány