Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja az M1 Ma este című műsorának



Mondhatjuk azt, hogy minket ez közvetlenül nem érint. De igenis érint, mert ezek az emberek érthető okokból el fogják hagyni lakóhelyüket, el fognak vándorolni azért, hogy megélhetéshez, biztos megélhetéshez jussanak, és ez bizony érinteni fogja Európát, érinteni fogja Magyarországot a következő évtizedekben. Ezért mondtam, hogy a probléma nem fog megoldódni, a probléma velünk marad a következő évtizedekben is.

– Igen, elnök úr, ez nyilván a politikusok vagy a döntéshozók felelőssége, de ha a prioritás kérdését nézzük, akkor itt Európában mégiscsak robbantottak, terrorcselekményeket követtek el, olyanokat, amilyeneket korábban, évekkel korábban nem. Rendkívüli módon megváltozott a korábbi állapotokhoz képest a biztonsági környezet. Az európai polgárok szemszögéből nézve nyilván ez az elsődleges kérdés. Kell változtatni vagy lehet változtatni a sorrenden?

– A kérdés teljes egészében jogos, hiszen az elmúlt év vitája, amióta ezzel a modern kori népvándorlással és annak minden problémájával az Európai Unió és az Európai Unió minden polgára szembesült, ez a dilemma az, ami feszíti a politikai döntéshozókat is, és nyilván foglalkoztatja a választópolgárokat is. A dilemma leegyszerűsítve: szolidaritás az egyik oldalon, a másik oldalon pedig szuverenitás, állami szuverenitás és biztonság, ahogy ön is kérdezte. És az elmúlt évben a viták során ez a kérdés nagyon sokszor úgy merült föl, hogy vagy-vagy. Én meg azt javasolnám, hogy gondolkodjunk erről a problémáról úgy, hogy is-is. Mert jogos az az igény, hogy biztonságban szeretnénk élni, hogy szeretnénk megőrizni a szuverenitásunkat. De ez nem zárja ki azt, hogy ne lehetnénk szolidárisak a bajba jutott embertársainkkal, ne segíthetnénk nekik. A kérdés persze az, hogy hogyan?

– Elnök úr, világméretű problémáról van szó, globális kihívásról. Éppen úgy érinti az Egyesült Államokat, Ausztráliát, mint most az európai kontinenst. Csakhogy míg az előbb említett két állam cselekszik, addig azt látjuk, hogy az uniós fórumokon több mint egy éve zajlik a vita arról, hogy mi legyen a migrációs válság megoldása, hogyan kezeljék ezt a problémát. Pontokba szedve egyáltalán fel lehet állítani azt, hogy mi lenne az uniós vezetők teendője ezzel kapcsolatban?

– Hát én erre legalábbis tettem egy kísérletet. Néhány héttel ezelőtt Plovdivban voltunk, ahol tíz államfő cserélt eszmét, többek között a klímaváltozással, menekültválsággal kapcsolatos kérdések szerepeltek napirenden, és ilyen értelemben Európa, az Európai Unió jövője. Utána tartottunk egy nemzetközi sajtótájékoztatót, és én ott öt pontba foglaltam össze azokat a teendőket, amelyeket szerintem el kell végeznünk nekünk, mindannyiunknak. Egyetlen ország sem lesz abban a helyzetben, még a legerősebb ország sem, Németország sem, hogy megoldja ezt a problémát, pláne Magyarország vagy a még kisebb országok. Nemzetközi összefogásra, és mindjárt hozzáteszem, hogy nemcsak az Európai Unió tagországainak az összefogására, hanem ennél sokkal szélesebb nemzetközi összefogásra lesz szükség. Mik voltak ezek a pontok? Az első, hogy az otthonukat elhagyni kényszerülő embereket az első biztonságos országban, ez valószínűleg valamelyik szomszédos ország lesz, el kell látni. Ez jelent élelmet, vizet, egészségügyi ellátást, és ha hosszabb távon kell ott maradniuk, akkor nyilván a gyermekeknek az oktatását is, az oktatási, képzési programjait is meg kell oldani, és ha még erre is lehetőség nyílik, akkor esetleg munkát adni az ideiglenesen ott tartózkodóknak. Erről szól a szolidaritás.

– Szavát ne feledje, azt mondta ugye, hogy nemcsak Európának van ebben felelőssége, kinek még?

– Az előbbi számadatokkal ezt akartam érzékeltetni, több tízmillió emberről van szó, nyilvánvaló, hogy ez nem európai uniós feladat, ez egy nemzetközi feladat. És bizony felelősséget és anyagi terhet, költségvetési forrás iránti igényt is jelent az Egyesült Államoknak, Kanadának, Ausztráliának, sőt Kínának, Japánnak és még nagyon sok fejlett országnak. Nem tudja az Európai Unió egyedül megoldani ezt a problémát. Tehát az első, hogy ezeket az embereket biztonságos helyen el kell látni. A második, mert ennek a modern kori népvándorlásnak sajnálatos velejárója, a terrorveszély növekedése. Ha ezt nem látjuk, akkor vakok vagyunk. Ezt ma már mindenki, minden biztonságpolitikai szakértő evidenciának tekinti. Tehát elkerülhetetlen a különböző nemzetbiztonsági szervezetek működésének, együttműködésének a javítása.



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány