Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

2015. november 22.

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának

Egy hét múlva kezdődik a párizsi klímacsúcs, amelyen 156 állam politikai vezetői és klímakutató szakemberei vesznek részt. El kell dönteniük, csökkentik-e végre a Föld erőforrásainak kizsákmányolását. Háttérbe tudják-e szorítani egy-egy percre az anyagi érdekeket azért, hogy a természeti környezet ne pusztuljon ki? Áder János köztársasági elnök a feladatokról és az elvégzett munkáról nyilatkozott a Vasárnapi Újságnak.

– A párizsi klímacsúcs előtt vagyunk nem is olyan sokkal. Elnök úr bízik abban, hogy a legtöbb szennyező és káros anyagot kibocsátó gazdaságok képviselői majd megtartóztatják magukat? Vállalják azt, hogy nagyobb mennyiségű káros anyagot visszatartanak, és nem bocsátanak ki a levegőbe, nem szennyezik vele a légkört?

– Párizsnak természetesen ez a tétje. Ha azt kérdezi, hogy mi az, ami optimizmusra ad okot, akkor arra a következőt lehet válaszolni. Először is, idén tavasszal fordult elő először, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Barack Obama a klímaváltozást nevezze a nemzetbiztonsági kihívásnak. Ugyanezt megtette egyébként a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága is két héttel később. A két legnagyobb szennyezőről beszélünk, az Egyesült Államokról és Kínáról. Ráadásul ez a két ország tavaly októberben, tehát egy évvel Párizs előtt, kötött egy megállapodást. Ennek a megállapodásnak az a lényege, hogy mind a két ország mindent megtesz azért, hogy a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait visszaszorítsák. Mindenképpen biztató, hogy azok az elsősorban olajipari, olajtermelő cégek, amelyek Koppenhágában megfúrták a megállapodást, kézzel-lábbal tiltakoztak ellene, ma a megállapodás mellett vannak, pártfogolják azt. Hogy majd a végrehajtást is ilyen lelkesen támogatják-e, az egy másik kérdés. A harmadik lényeges különbség, ami mondjuk Kiotóhoz képest nagyon jelentős, hogy sokkal több a résztvevő ország. 156 ország adta le már a vállalását, tehát pontosan tudjuk, hogy az egyes országok mit, milyen kibocsátáscsökkentést vállaltak, és azt is tudjuk, hogyha ezt maradéktalanul végrehajtják, akkor annak mi lesz a következménye. Ez mind-mind bizakodásra adhat okot.

– Azt mondjuk, hogy klímaváltozás. Azt mondjuk, hogy környezeti fenntarthatóság. Ezek olyan fogalmak, amelyek többnyire azért a szakmai párbeszédben jelennek meg. Mit lehet annak érdekében tenni, hogy ez kézzelfoghatóvá váljék?

– Nekem ennél jobb a tapasztalatom. Az elmúlt fél év kampánya során, akármerre jártam az országban, azt tapasztaltam, hogy az emberek pontosan tudják, miről is beszélünk. Mit is jelent ez a fogalom, és mennyiben érinti vagy érintheti az ő személyes életüket, gyerekeik, unokáik jövőjét. Mi is a probléma? A probléma az, hogy az emberiségnek sok áldást hozó ipari forradalom óta alapvetően szén, olaj és gáz fölhasználásával állítunk elő energiát ahhoz, hogy az ipari termelést állandóan bővíteni tudjuk. Ahogy jöttek, beléptek az újabb országok ebbe a folyamatba, Kína, India, ez az energiaigény egyre növekedett. Igen ám, de ennek a következtében duplájára nőtt a szén-dioxid, másképp is mondhatom, az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben, ami rendkívül káros folyamatokat indított el. Erről készült tudományos jelentés, tudományos elemzés, nem is egy, nagyon sok. Legutóbb az ENSZ tudományos testülete foglalta össze az ezzel kapcsolatos véleményét, amely szerint, ha nem változtatunk azon, amit most csinálunk, ha ilyen mértékű lesz az üvegházhatású gázok koncentrációjának a növekedése, akkor annak következményeként.megjósolható, hogy lényegesen több árvízre kell számítanunk, mint korábban. Gyakoribbak lesznek és nagyobb mértékűek, nagyobb területre terjednek ki az aszályok. A természeti katasztrófák száma, nagysága, mértéke nőni fog. Elindul a jégtakaró olvadása, ennek következtében a tengervízszint emelkedése, az óceánok savasodása, romlanak az élelmiszertermelés feltételei, a vízért, az egyre fogyatkozó édesvízért háborúk fognak elindulni a szomszédos országok között, és ha nincsen már jó minőségű termést adó földjük, mert aszály van, nincsen elég vizük, akkor az emberek elindulnak más vidékekre, vagy országon belül vagy egy másik országba, tehát jelentős lesz a migráció. És új kórokozók megjelenése is várható.

– A tudósok már megszokták az elmúlt évszázadokban, hogy ők többnyire látják előre, hogy mi történik, mert ismerik a tényeket. De a döntéshozók nagyon ritkán hallgatnak rájuk. Miért bízhatunk abban, hogy most másképp történik? Azért, mert az amerikai elnök meg a kínai főtitkár is komolyan veszi?

– Erre is tudok önnek pozitív példát mondani. Mindenki hallott az ózonlyukról. Arról is, hogy az egyre növekvő méretű volt. Még valamikor a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején egyre drámaibb híreket hallottunk róla, és a következményeiről is, hiszen károsodott a Föld körüli védőpajzs, és ez az emberekre rendkívül káros következményekkel járt. Például jelentősen megnőtt a bőrrákos megbetegedéseknek a száma. És amikor elérte ezt a bizonyos kritikus mértéket, akkor hosszú-hosszú hezitálás után a politikusok megállapodtak Montrealban, betiltották az ózont károsító gázok használatát, és néhány év múlva, anélkül egyébként, hogy ez komoly ipari veszteségeket eredményezett volna, leállították az úgynevezett CFC gázok, tehát az ózonkárosító gázok a gyártását, használatát, és harminc év után azt láthattuk, hogy az ózonréteg elkezdett regenerálódni.

– Térjünk rá arra, hogy ismerjük az árvizeket, az aszályt, de hála Istennek az édesvízkészlet miatt nem nagyon kell aggódnunk itt a Kárpát-medencében. Bennünket hogyan érint ez a klímaváltozás?


előző oldal12következő oldal

Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány