Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának

Ezt tudatosan elhatározta az elnöksége elején, hogy ezeket a gesztusokat nagyon határozottan, rendszeresen – hogyha visszatekintünk az elmúlt egy évre, többször láttuk azt, hogy mikor leült Buzánszky Jenőtől kezdve olimpikonokon keresztül, orvoscsoportokon át vacsorázni –, hogy előre eldöntötte, hogy ez egy tudatos törekvés, egy tudatos gesztus, vagy pedig ezt hozza magával az élet, nem lehet nem elmenni mellette?

Hát ezért utaltam arra, hogy az első parlamenti beszédemben ezt már elmondtam, hogy ez a szándékom. Hogy most utólag ne lehessen azzal vádolni, hogy belemagyarázom mindebbe – az elmúlt másfél év történetébe – mindezt. Tehát ahogy Ön ezt kérdezte: ez egy tudatos törekvés volt, szándékos volt. Keresem ezeket a lehetőségeket, a munkatársaim is kifejezetten tudják ma már, az ő gondolkodásuk is ráállt arra, hogy hívják fel a figyelmemet – ha nekem esetleg valami elkerülné a figyelmemet –, hogy itt van egy remek teljesítmény, vegyük ezt észre, keressük meg az alkalmat, hogy hogyan tudnánk ezt egyébként még nagyobb figyelemben részesíteni, még inkább a köz érdeklődését az adott teljesítmény felé fordítani.

Ha már teljesítmény, akkor beszéljünk Magyarország teljesítményéről! Nyolc hónappal ezelőtt azt mondta, hogy: „Magyarországgal szemben kettős mércét alkalmaznak.” Ez még most is így van?

Én azt gondolom, hogy jelentős változás van Magyarország megítélésében, ahogy én a lapokból, külföldi lapokból és külföldi értékelésekből látom. Én azt láttam, hogy az elmúlt – talán két-három héttel ezelőtt jelent meg, lehet, hogy egy kicsit már régebben –, az OECD jelentése, vagy az Európai Bizottságnak a jelentése, ami Magyarországról készült, és a következő év gazdasági folyamatait prognosztizálta, az lényegében teljes egészében megegyezett a magyar kormány prognózisával. Ami mindenképpen egy jó hír, mert egy fölösleges vitát kikapcsolt a politikai erőtérből. Én úgy látom, hogy ma Magyarország olyan problémákkal, mint amikkel mondjuk 8 hónappal ezelőtt vagy 1 évvel ezelőtt címlapra került, most nincs az érdeklődés homlokterében. És ez megint csak jó, mert ez azt jelenti, hogy azokat a vitákat, amik korábban voltak, azokat sikerült megnyugtatóan rendezni – részben az Európai Bizottsággal, részben a Velencei Bizottsággal, részben másokkal.

Na jó, de Ön nemcsak külföldi lapokból tájékozódik vagy az OECD jelentéséből, hanem folyamatosan vannak nemzetközi találkozói. Sőt, saját magának is megfogalmazott – gyakorlatilag saját magának is – egy felhívást, amikor a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt mondta, hogy: „Nem elegendő, hogy igazunk van, arról is gondoskodunk kell, hogy ezt is meg is értsék, és ezt meg is kell védenünk”. Ön például mit tett ezen a téren az elmúlt hónapokban?

Hát minden nemzetközi találkozón, ahol én részt vettem – ezek kétoldalú találkozók jelentős részben, bár van, ahol többoldalú találkozók vannak, és akkor egészen más témák kerülnek szóba. Egy másik mondattal kiegészíteném, és így kerek a történet, amikor azt mondtam – szintén nem az interjúban, hanem az első beszédemben –, hogy „Magyarország érdekeit és értékeit kívánom képviselni” a nemzetközi tárgyalások során, de itthon is. És erre törekedtem. Tehát ott, ahol kérdés volt, kérdés hangzott el Magyarország teljesítményével kapcsolatban, gazdasági döntéseivel kapcsolatban, politikai helyzetével kapcsolatban, Magyarország külpolitikai törekvéseivel kapcsolatban – a NATO-ban való szerepvállalásával kapcsolatban, az afganisztáni szerepvállalásunkkal kapcsolatban –, ott mindig elmondtam a magyar álláspontot. Azt a magyar álláspontot, amit nyilvánvalóan nem egyedül képviselek ezeken a tárgyalásokon vagy az ilyen típusú tárgyalásokon, hanem mindenkinek, aki Magyarország érdekét képviseli, aki Magyarország érdekében kell, hogy szóljon – legyen kormánypárti vagy ellenzéki –, ugyanazt a véleményt kell elmondani. Hogy: „Igen, részt kívánunk venni továbbra is Afganisztánban”, „Igen, a NATO-kötelezettségeinket teljesíteni fogjuk”, „Igen, Magyarország arra törekszik, hogy Európának ne legyen beteg embere, ne okozzon olyan fejfájást vagy olyan problémát, mint amilyet Görögország okozott a felelőtlen költségvetési politikájával”.

De vannak ilyen kritikák még mindig? Hangos kritikák? Vagy nem is tudom, mennyire lehet egy ilyen találkozón hangosan vitatkozni Magyarország helyzetéről.

Én hangos kritikát és hangos vitát nem tapasztaltam. Inkább érdeklődő kérdések. Tehát akár az információ hiányából, akár talán a korábbi érdeklődés szűkössége okán ilyen kérdések elhangoztak. Most hogyha visszagondolok a legutóbbi találkozóimra, vagy Párizsban François Hollande elnökkel találkoztam: ő ilyen kérdéseket nem tett föl. Mi volt az ilyen kétoldalú tárgyalás még az utóbbi időkben...?



Legújabb videók
Vízügyi cselekvési program
Vízügyi cselekvési program
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány