Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

INTERJÚK

2013. december 20.

Áder János köztársasági elnök interjúja a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának

„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Ezzel a Szent István-i intelemmel kezdte el első államfői napját Áder János tavaly, május 10-én. Most pedig itt van a stúdióban. Jó estét kívánok, Köztársasági Elnök Úr!

Jó estét kívánok! Tisztelettel köszöntöm a kedves Hallgatókat és Önt is!

Ez egy felvétel, este rögzítjük. Hogyha jól számoltam, akkor eddig körülbelül 350 törvényből körülbelül 17-et küldött vissza. Ezzel nyilván feladatokat is ad a képviselőknek, amikor visszaküldi, hogy megfontolja egyes passzusait. Mit mutat a mérlege, az ön mérlege – a „sikerkalkulátora” –, milyen százalékban fogadták meg?

Ha azt mondom Önnek, hogy egyetlen egy olyan visszaküldött törvény sem volt, amit változatlan formában fogadott volna el az Országgyűlés, akkor azt gondolom, hogy ezzel mindent elmondtam. Tehát ha nem is minden észrevételemet, nem is minden jó szándékú figyelmeztetésemet fogadták el, a többségét azonban igen. Most is van olyan törvényjavaslat, amit a Háznak visszaküldtem, és most már hetek óta folyik a vita, hogy az észrevételeim közül melyek azok, amelyeket elfogadjon az Országgyűlés, és melyek azok, amelyeket esetleg figyelmen kívül hagy. Most itt az év végi hajrában jó néhány törvény megint csak elénk kerül, még van, amit a kollégáim most a napokban – a karácsony előtti napokban – vizsgálnak. Tehát lehet, hogy még sor kerül majd újabb törvény visszaküldésére is. A mérce mindig ugyanaz: meg kell felelni az alkotmányosságnak, meg kell felelni a jogszabályszerkesztés alapvető kritériumainak, tehát a jogalkotási törvénynek. És hát van olyan eset, amikor politikai vétót is alkalmazhat a köztársasági elnök. Tehát nemcsak alkotmányos vétót, hanem politikai vétót is, amikor kifejezi a nemtetszését, hogy valami a törvénybe bár jogszerűen került, alkotmányos szabályt nem sért, de valamilyen okból az én megítélésem szerint – vagy a mindenkori köztársasági elnök megítélése szerint – nem helyénvaló annak a törvényben való szerepeltetése.

Ilyenkor, amikor visszaküld egy törvényt, az lebeg a szeme előtt, hogy minél jobb formában kerüljön kihirdetésre majd a törvény, vagy pedig az, hogy minél meggyőzőbb érvek legyenek a képviselők számára, amikor visszaküldi?

Hát hogy minél jobb törvény szülessen. Minél jobb törvény, ami ellentmondásmentesen szabályoz életviszonyokat. Hiszen a törvényeknek ez a feladata, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekre adjanak megfelelő szabályt, megfelelő kádenciát; eligazítsák a bírót, hogyha a jogalkalmazásban alkalmazza ezt a jogszabályt; eligazítsák az államigazgatási tisztviselőt, amikor neki kell alkalmaznia; az adótisztviselőt, amikor az adót meg kell határoznia és ki kell szabnia; és ne legyen vita, ne legyen sokféle értelmezési lehetőség, hanem legyen egyértelmű, legyen világos, legyen végrehajtható, és mások által is – nemcsak a jogalkalmazók által, hanem az állampolgárok által is – könnyen követhető, világos és egyértelmű jogszabály.

Sok vitája volt ebben az évben? Mondjuk azokkal a tanácsadókkal, akiket meghallgatott a törvények átnézése után?

Hát ez nem egyszemélyes munka, természetesen. A kollégáim készítik elő ezeket a tervezeteket, és komoly érveket kell felsorakoztatniuk, hogyha meg akarnak győzni arról, hogy valami nem jó. Mindig van vita természetesen. Van, amikor elfogadom az érveiket elsőre, van, amikor azt mondom, hogy ezek nem elég meggyőző érvek; van, amikor ennek hatására a szempontok egy része átalakul, vagy más szempontból közelítjük meg az adott problémát. És aztán a végén, a közös munka eredményeként kell nekem rábólintanom arra a beadványra, ami az Országgyűléshez visszakerül, ami az Országgyűlés elnökéhez kerül. Tehát ilyen értelemben bár közös munka, de a felelősség – a végső felelősség – az az enyém.



Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány