Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ünneplő Közönség!

Önök jól tudják, mennyire vártam ezt a találkozást. Örülök, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség meghívott, hogy együtt ünnepeljük e nagy múltú mozgóképszínház újjáéledését.

Lifka Sándor 1880-ban született, és 1952-ben halt meg Bácsszőllősön. Igazi közép-európai sors volt az övé a vándorélet, a mutatványosság és a művészet jegyében, Brassó, Csehország, Bécs, Trieszt, Budapest, Szabadka és Bácsszőlős között. Korán rabul ejtette korának csodája a film. „Pathé” gépével kezdett forgatni, 1900-ban Gödöllőn megörökítette Ferenc József és Erzsébet királynő látogatását. Testvérével alapított vándormozijában nemcsak vetített, forgatott is: és rögtön bemutatta a közönségnek a róla készült filmeket. Szabadkán 1910-ben alapította meg állandó moziját, ahol most is vagyunk – akkor még „Villamos mozgó fényképek” felirat állt a homlokzaton. Az első világháborúban filmes-haditudósítóként dolgozott, s később is mindig vetített híradót. A mozi mellett filmforgalmazó vállalatot is alapított. Joggal áll bácsszőlösi síremlékén: A kinematográfia közép-európai megismertetője.

Az itteni lexikonokban neve nem található. Elismerés jár azoknak, akik emlékére 2005-ben létrehozták a Lifka Sándor Art Mozit. Örülök, hogy most, a Lifka Mozi felújításának befejeztével a Vajdaság kultúrájának és színjátszásának méltó helyszíne lett. Köszönet mindenkinek, aki megújulásában részt vállalt.

Tisztelt Ünneplők!

Hadd folytassam egy mindannyiunk számára jó hírrel, az Európai Unió november 30-i döntésével karácsonykor már újra szabadon, vízum nélkül utazhatnak a vajdasági magyarok Magyarországra és a schengeni térség országaiba, vagyis Nagy Britannia és Írország kivételével csaknem az egész Unióba. A vízumliberalizációt Magyarország kezdettől fogva támogatta, és örülök, hogy valósággá vált.

Elnöki tevékenységem fontos része a folyamatos és rendszeres kapcsolattartás a magyar nemzet egészével. Megszólalásaimban, tárgyalásaimon következetesen képviselem a kulturális nemzet fogalmát, a nyelvi, identitásbeli és kulturális közösség egységét, és fenntartását. Ez, közösségünk fenntartása a legfontosabb, hiszen a nemzet alapja a megegyezés, a vágy és a közös akarat arra, hogy együtt folytassuk gazdag örökségünket. A kulturális nemzet tagjainak állampolgárságától függetlenül egységet képez, s ez nem áll ellentmondásban avval, hogy ki-ki államának lojális polgára legyen. Ma minden kérdésben egyetértettünk Tadić úrral.

Magyarország kapcsolatai Szerbiával széleskörűek, és kedvezőek a feltételek további bővítésükhöz. Támogatjuk Szerbia közeledését az Európai Unióhoz. Az Európai Közösség, az Unió kiinduló eszméje a történelmi megbékélés volt. Az Európai Unió jog- és értékközösség; alkotói nemcsak államok, hanem az Unió a kulturális nemzetek és a régiók uniója is. Azt akarjuk, hogy a Nyugat-Balkán is része legyen ennek a nagy európai tervnek.

Tadić elnök úr októberi magyarországi állami látogatása során megállapodtunk, együttesen felkérjük a két tudományos akadémia elnökét, hogy hozzanak létre vegyes bizottságot a közös történelem tanulmányozására, különös tekintettel a második világháború időszakára. Meggyőződésem, hogy egy ilyen tudományos kutatás, a tudósok kezében, távol a napi politikától, „felszabadult nyitottsággal” lehetővé teszi a tények feltárását, beilleszkedésünket az európai tervbe.

A vajdasági magyarság életében az idén több fontos, és státuszukat erősítő fejlemény történt.

A szerb parlament elfogadta a Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreiről szóló törvényt, és megerősítette a tartomány új Statútumát. Ez Szerbia belügye, Magyarország részéről mindig is így kezeltük. Ugyanakkor a vajdasági magyarság számára is komoly előrelépés az új törvény, amely a decentralizáció és az önkormányzatiság erősödését jelenti.

Engedjék meg, hogy a nemzeti tanácsokkal bővebben foglalkozzam.

A 2009. augusztus 31-én elfogadott új törvény alapján alakulhatnak meg, a korábbinál szélesebb jogkörökkel. A kisebbség által választott Nemzeti Tanács az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat ügyeiben képviseli az adott kisebbséget az állami, tartományi és önkormányzati döntések során. Tudom, vannak, akik kevésnek tartják a zömmel véleményezési és javaslattételi jogköröket. De gondoljanak arra, hogy míg itt az új törvény a kulturális autonómia alapintézményét vezeti be, úgy, hogy azt maga a kisebbség választja meg, sok országban, ahol a magyar nemzet részei élnek, a nemzetiségek kollektív jogait, és az autonómia szó említését is veszélyesnek tartják az adott államra nézve. És tapasztalatból tudom, mely államok magyarsága bánhatja, hogy ott bizony nem lehet megvétózni az iskolaigazgatók kinevezését, amit itt a törvény biztosít. Van ország, ahol korlátozzák a magyar zászló, vagy a magyar földrajzi nevek használatát, itt viszont a Nemzeti Tanács határozhatja meg a nemzeti szimbólumokat, a települések, tájak magyar elnevezését. És akkor az anyanyelv szabad használatát ne is említsük!

A nemzeti tanácsok igazi súlyát, legnagyobb legitimációját az adja, ha az adott nemzet tagjai közvetlenül választják meg. A választás feltétele a kisebbségi választópolgárok névjegyzékének összeállítása, amihez a kisebbséghez tartozó felnőtt lakosság felének hozzájárulása szükséges. A magyarok esetében 117 320 főnek kell a választói névjegyzékbe kerülnie 2010. március 9-ig. Ez csak az egész vajdasági magyarság megmozdulásával, részvételével, a pártok és pártonkívüliek összefogásával érhető el. Örömmel hallottam Pásztor István elnök úr tájékoztatását, nem igazolódott be az aggodalom, hogy a magyar emberek félnek majd kifejezni nemzeti hovatartozásukat. A mai nap felemelő eseménye, hogy két államelnök jelenlétében, itt, a megújult Lifka Mozi színpadán írja alá Lifka Sándor lánya százezredik magyarként ezt az ívet. Kérek és bátorítok minden vajdasági magyart, hogy ha még nem vetette fel magát a névjegyzékbe, iratkozzon fel. Legyenek minél többen, szárnyalják túl a törvényben megkívánt minimumot! Nemcsak arról van szó, hogy mennél többen lesznek, annál nagyobb lesz majd a Magyar Nemzeti Tanács legitimitása. Nagyobb dolgot kell itt megmutatni!

Tisztelt Ünneplő Közönség, a legnagyobb buzdítás már az evangéliumokban is így szólt: „Ne féljetek!”. Ma nem úgy kell ezt érteni, mint a háború után. A „ne féljetek!” ma a belső biztonságra vonatkozik, a magyarság vállalásának az egyértelműségére, a nyugalmára és eltökéltségére, a megelégedettségére, és büszkeségére. Minden magyar együvé tartozásának tudatára. Hiszen mondtam: a nemzet léte vágy és közös akarat kérdése.

Ezt az akaratot hordozzák az eddigi aláírások, ezt fejezi ki, ha meglesz karácsonyig a törvényben megkívánt szám. A vajdasági magyarság mutatja meg magát minden eddigi és majd a további aláírásokban is. Ez a teljes magyarság, a magyarországiak és minden más államban élő magyar nemzetrész számára is öröm és példa. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak érte.