Szvorák Katalin már a harmadik lemezre énekli a magyar katolikus népénekeket. Mindnyájunkat meglephet ennek a kincsnek áradó bősége. Hiszen ismeretesek a szakrális néprajz klasszikus művei, Bálint Sándor ünnepi kalendáriumától Erdélyi Zsuzsanna úttörő gyűjtéséig, amely a népi imádságok csodálatos tárháza. Most azonban az írott anyagon túl meg is szólal számunkra az énekelt imádságoknak egy olyan világa, amely eddig sokaknak ismeretlen volt. Más ez, mint a közismert, a napi gyakorlatban használatos népénekek, noha a forrás  - a Cantus Catholici, vagy a Kájoni kódex – sokszor közös. A Szvorák Katalin által énekelt imádságokban – s az ő művészetének köszönhetően – az a világ és hang szólal meg, amelyben az imádság a mindennapi élet része volt. Amikor a falusi asszony, s nemcsak öregasszony, munka közben, vagy útközben is, teljes természetességgel szenténeket énekelt, saját magának, mert így volt jó. Azután itt vannak az alkalomhoz, ezúttal a napszakokhoz kötött énekek. Ezek éppúgy a világ teljességét fejezték ki. Hallhatjuk, amint a szent szöveget népdal dallamára énekelték. Hallhatjuk az ismerős himnuszok dallamát is. A népdal és egyházi ének kölcsönösségét ez a lemez az egyházi énekeken mutatja be. Az ismert aratási ének – befejeztük az aratást, az aratást… – azonban annak a példája, amikor a húsvéti alleluja dallama változik népdallá.

Szvorák Katalin megnyitja előttünk az utat kultúránk egy olyan rétegébe, amelyből ugyan ma is táplálkozunk, de amelyet ebben a formájában már kevesen élhettek át. A művészi élmény mindig olyan ajándék, amely magunk fölé emel. Itt ez az élmény, mivel szent énekek hangzanak el, kétszeresen is igaz. Köszönettel tartozunk érte.