Tisztelt Kongresszus! Hölgyeim és Uraim!

A társadalmak fejlettségének egyik legfontosabb mutatója a várható élettartam. Ez Magyarországon ugyan minden eddiginél magasabb, de még mindig alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban.

Újabban a várható élettartamnál fontosabb, új mutatószám is megjelent. Ez az egészségben várható élettartam, ami ma Magyarországon 55,3 év a férfiak, és 58 év a nők esetében. Az Európai Unió stratégiai célja, hogy ez az érték a várható élettartamot egyre inkább megközelítse. Ez az életminőség javításán túl az ellátórendszerek hosszú távú finanszírozhatóságának is feltétele.

A törekvést nehezíti, hogy a lakosság véleménye saját egészségi állapotáról általában jobb, mint a tényleges helyzet. Az egészségtelen táplálkozás, a túlzott kalória-bevitel, a dohányzás, a mozgásszegény életmód gyakran már örökölt, életvitelszerű gyakorlat, ami a legfiatalabb korcsoportokban is jelentős egészségkárosodáshoz vezet. Vagyis az elhízás nem pusztán kozmetikai, vagy szociális probléma; hanem súlyos, idült betegség, amely világszerte sok millió ember korai halálát okozza, sőt, népbetegséggé vált.

A különböző kultúrákban nagyon is eltérően vélekedtek a tökéletes alkatról, az optimális testtömegről. Ma a magazinok címlapján és a reklámokban szereplő „tökéletes” nők, férfiak és tinédzserek hatására mind többen elégedetlenek a testükkel. Mégis változatlanul magas, sőt emelkedik a túlsúlyosak és elhízottak aránya, ami most a férfiak 58,5 és a nők 47,8 százaléka. A tápanyagfogyasztás felét még mindig a cereáliák és a zsiradékok teszik ki. A zöldség-, gyümölcs- és burgonyafogyasztás együttesen is csak a napi energia bevitel 13 százalékát adja. Mindezekkel párhuzamosan az egy főre jutó alkoholfogyasztás évek óta változatlan: évi 11 liter tiszta szesznek megfelelő mennyiség.

Noha lassan két évtizede hallunk itthon is mindezek következményeiről, javulás alig tapasztalható. Még az elmúlt esztendőkben is – amikor a rossz táplálkozási szokás és a mozgáshiányos életmód már a közbeszéd témájává vált —, legalább tíz százalékkal nőtt a túlsúlyos emberek száma hazánkban. Csak minden harmadik felnőtt magyar ember tekinthető normál súlyúnak, és a gyermekek negyede túlsúlyos. Évről-évre nő azok számára, akik már születésük pillanatában cukorbetegek.

A súlyprobléma is olyan civilizációs betegség, amely az ember és a javak közötti egészséges viszony megbomlására vezethető vissza. Végső soron ugyanez az oka az ökológiai válságnak, a fenntarthatatlan gazdaságnak, sőt a jelen gazdasági válságnak is. Ezért önmagában az egészségügyi küzdelem az elhízás ellen kevés a sikerhez.

Az obezitológia igazi interdiszciplináris terület. Örömmel látom, hogy a kutatási eredmények publikálása, a gyógyászati eljárások fejlesztése mellett a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság figyel a mozgásterápiára, a megelőzésre, az egészséges életmód propagálására is. Életbevágóan fontos az egyszerű, eszközigénytelen mozgásformák népszerűsítése, amelyekre senki sem mondhatja, hogy nincs rá pénze, ideje. A gyógyítás fejlesztése mellett az embereknek mindenekelőtt tájékoztatásra és segítségre van szüksége.

A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság célja az elhízás visszaszorítása, a mozgásban gazdag életmód terjesztése, és az egyre általánosabb gyermekkori elhízás megelőzése. Kívánom, hogy küldetésükben — az obezitológiai ellátóhelyek növelésére és a szakember-képzés javítására szánt energiák mellett — a mostani tanácskozás is hasznos állomás legyen!