Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

Áder János köztársasági elnök emlékező beszéde a nemzeti gyásznap alkalmából Sátoraljaújhely-Széphalmon, Kazinczy Lajos honvédezredes szobránál

Az utolsó levelek, amelyeket e sokat tapasztalt katonák szeretteiknek írtak, az erkölcsi bizonyosság, a megőrzött becsület és a vigasztalás hangján szóltak.

Az erő, amely nyugalmat és békét adott nekik, az igazság ereje volt. Egy tiszta és igaz ügy ereje, a magyar szabadságé. Ennek rendelték alá tetteiket, katonai fegyelmüket, minden tudományukat és elszántságukat. Magyarországnak törvényes joga volt megvédenie az uralkodó által szentesített vívmányokat. És mert békében nem ment, vállalni kellett érte a harcot. És mert a harc sem vezetett sikerre, meg kellett halni érte.

A megtorlók úgy hitték, hogy az élen járó katonák kivégzésével a bátorságot is kiirtják mindazokból, akik mögöttük harcoltak, bennük bíztak. Azt hitték, hogy a húsba csapódó lövedék és a megfeszülő kötél utáni, kínnal telített csönd örökre elfojtja a magyarok szabadságvágyát, és a megalázott katonák emléke méltatlanul elföldelt testükkel együtt a semmibe hull.

Ám éppen fordítva történt. A haza – veszteségei révén – megfogyatkozott, de minden érte hozott áldozattal csak még erősebb lett. A nemzet megőszült egy fájó pillanatra, de a lelke örökre márciusi ifjú maradt. A mártírok nem csupán gyászt hagytak ránk, hanem büszkeséget és hitet, hogy a haza több, mint néhány ünnepélyes pillanat, több, mint hősökre emlékezés egy hősök nélküli korban. A haza a velünk, bennünk és általunk tovább élő múlt és a jövő ígérete.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A modern Magyarország eszményéből a 19. század közepére valóság lett. 1848 és 1849 a szabadság, a függetlenség és a polgárosodás gondolatát mélyen a sorsunkba gyökereztette.

Lassan 170 esztendeje nincs az a külső hatalom vagy belső viszály, nincs az a megtorlás vagy az a feledékeny, felelőtlen kor, nincs az a diktatúra, és nincs az az egyébként mindent megkérdőjelező nemzedék, amely kitéphetné azt onnan. Mert olyan hősök táplálták a haza szeretetét, amilyen Kazinczy Lajos is volt.

Talán nem tartozik azok közé, akiket naponta emlegetünk. És nincs minden településen utca elnevezve róla. De itt, Széphalmon tudni, érezni lehet, hogy az ő példája is erősíti hazaszeretetünket, szabadság iránti vágyunkat, ragaszkodásunkat az otthonunkhoz.

Ahogy Vörösmarty Mihály írta:

„Emléke oltva van
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.

S midőn magasra nőtt,
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.”


előző oldal12következő oldal

Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány