Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

Áder János köztársasági elnök beszéde a Magyar Szent István Rend ünnepélyes átadásán



Idei másik díjazottunk, Vásáry Tamás is távolba mutató, magas célokat állított maga elé.

A tehetségek talán legnehezebb útját járta: csodagyerekségének ígéretét váltotta be. Ifjú titánból lett rajongással körülvett, érett művész és bölcs mester.

Családját a kommunista diktatúra meghurcolta, és neki a hazájától távol kellett új életet kezdenie, új karriert építenie. Azzal a hittel vágott neki új életének, hogy a határon túlra is eljutó hírneve és sok-sok befektetett munkával kiteljesített tehetsége kihallatszik majd a nagyvilág zajából.

Szuggesztív, magával ragadó előadásmódja egy olyan hangszeren hozott számára sikert, amely körül még a világ élvonalában is nagy a tolongás. Nagyhírű lemezkiadók és fényes koncerttermek ünnepelt csillaga lett. Miközben végig megmaradt magyarnak, aki tudta, egyszer még haza fog térni.

Vásáry Tamás világéletében úgy gondolta (és most őt idézem): mérhetetlenül fontos, hogy „az ember hozza ki magából a maximumot mindhárom szinten, amelyen működünk: a mentális, a lelki és a fizikai szinten egyaránt.”

Ez a legbecsületesebb módja, hogy a művész erős maradjon, és eljusson teljesítőképessége határaira. Mi több, tudása segítségével közönségét is magával vigye erre a kalandos, kincskereső útra.

Azok a szerencsések, akik hallották Vásáry Tamást a fekete-fehér billentyűkön varázsolni, netán a pódiumról a hallgatóság felé fordulva a zenéről mesélni, jól tudhatják, milyen hatása van annak, ha egy művész minden érzelmével és gondolatával átadja magát a közönségnek.

Tisztelt Maestro!

„Az érték ott van, ahol megszólal a szellem, aki nem törődik mással, csak a lényeggel” – írta Ön.

Zongoristaként és karmesterként is fenséges hanggal és élő, emberi beszéddel mások műveinek megszólaltatása mellett a zene keletkezésének, működésének csodáit igyekszik feltárni közönsége előtt.

Köszönöm, hogy az egykori kényszerű búcsú után végül hazatért, hogy itthon tanítson minket kritikus és örömteli zenehallgatásra.

Tisztelt Díjazottjaink!

Leonrado da Vinci Utolsó vacsorájával szemközt a terem falán van egy másik freskó. Sokalakos tablókép, bonyolult jelenetek sorával. Tisztes, tehetséges munka, ráadásul töredék idő alatt készült el.

Ma is a régi pompájában ragyog, mert készítője – Leonardoval ellentétben – biztosra ment. Nem adta kísérletezésre a fejét. A terembe lépő számára azonban mégsem kérdés, hogy a kettő közül melyik a korszakalkotó remekmű.

Az, amelyik az emberi alkotóvágy diadalát hirdeti, miközben a hit igazságát mélységesen emberi módon ábrázolja. Töredékességében is érezhetővé teszi, hogy a nagyot álmodó, izzó tehetségek nélkül, az örökös fejlődni vágyás, a kreatív megújulás, a kitartó, precíz és céltudatos munka nélkül, a minőség kérlelhetetlen érvényesítése és a mindig magasabbra igyekvő szándék nélkül világunk sokkal szürkébb, reménytelenebb hely lenne.

Hálásnak kell hát lennünk tehetségeinkért, példát mutató tudósainkért, művészeinkért, sportolóinkért, egyházi és közéleti szereplőinkért.

A Szent István Rend közös hálánk legrangosabb kifejezője. Államalapító királyunk ünnepén azoknak nyújtjuk át, akik megerősítenek minket abban, hogy emberként és magyarként küldetésünk van, hogy a magunk egyedi teljesítményével, ötleteivel, elszántságával gazdagabbá tegyük ezt a világot.

A mai napon Erdő Péternek és Vásáry Tamásnak köszönjük, hogy tudásukat, eredményeiket, értékrendjüket megosztják velünk. Személyes kiválóságukkal hozzásegítenek minket, hogy közös küldetésünket valóra válthassuk. Köszönet érte!


előző oldal12következő oldal

Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány