Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

2017. május 08.

Áder János köztársasági elnök beiktatási beszéde az Országgyűlésben

Házelnök Úr!
Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Országgyűlés!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Öt évvel ezelőtti hivatalba lépésemkor a következő szavakkal zártam beszédemet: „Készen állok arra, hogy a nemzet előtt álló nagy feladatból a rám jutó részt elvégezzem.”

A mögöttünk hagyott években elnöki munkám központi kérdésévé a magyar érdekek és értékek képviseletét, a teljesítmény megbecsülését, a normativitást és a jövő nemzedékek iránt viselt felelősséget tettem.

Hogy a vállalt munkából mit sikerült elvégezni, azt az Önök előtt fekvő összefoglaló tanúsítja.

Feladat azonban maradt még bőven. Megtisztelő volna számomra, ha ezekben a kérdésekben javaslataikkal, észrevételeikkel segítenék munkámat.

Eredeti szándékom szerint az előbbi témákat érintve szerettem volna beszélni az előttünk álló öt esztendőről. Azonban az elmúlt hónapok politikai közbeszédét figyelve úgy gondoltam, inkább a ránk váró egy évről szólok.

Meggyőződésem, ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden – akár csak hallgatólagos – megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk.

Ha van bennünk szándék, hogy ne így legyen, találunk történelmi példát, amiből erőt meríthetünk a cselekvéshez. 1867. Kiegyezés. „Csak” 150 évet kell az időben visszalépnünk.

Tisztelt Ház!

Jó lenne legalább három dologban egyetértenünk.
1. Mindannyian Európa polgárai vagyunk.
2. Mindannyian a magyar nemzethez tartozunk.
3. Mindannyian tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk.

Lássuk az első kérdést!

Mindannyian Európa polgárai vagyunk, és azok is maradunk. 1990-ben – pártállástól függetlenül – egyetértettünk az Európai Unióhoz való csatlakozás szándékában.

Hogy ez a konszenzus a brüsszeli intézményekkel való napi vitákon felül emelkedve megmaradjon, Deák Ferenc gondolatait ajánlom figyelmükbe. 1867-ben, amikor a Habsburg Birodalom és a magyar nemzet érdekeinek összehangolása volt a feladat, Deák így érvelt a Parlamentben:
„egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni.
Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, … melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”

Tisztelt Ház!

Cseréljünk ki a szövegben egyetlen szót: birodalom. Hallgassuk csak!

„egyik cél tehát az Európai Unió szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni.
Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, … melyekből többet elvenni, mint amit az Európai Unió szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”

Ha Deák Ferenc itt lenne közöttünk, meghallanánk-e bölcs szavait?

A második téma: mindannyian a magyar nemzethez tartozunk. Két dolgot ajánlok az Önök figyelmébe.

Adjuk vissza nemzeti ünnepeink méltóságát! Ne abban versenyezzünk, ki hogyan tudja a másik rendezvényét megzavarni. De abban, hogy saját rendezvényeinket miként tudjuk a másikénál méltóbbá tenni. Miként tudunk az aktuálpolitikai ki- és beszólások helyett magvas gondolatokat az ünneplőkkel megosztani. Miként tudjuk a márciusi ifjaknak vagy 56 forradalmárainak az illő tiszteletet megadni.

A másik kérdés a szolidaritás. Értsünk egyet abban, hogy ugyanaz a figyelem, ugyanaz a szolidaritás jár annak, akit hite vagy nemzeti kisebbséghez tartozása miatt üldöznek, mint akit származása miatt. A határokon túl élő magyarokért viselt felelősség ne csak alkotmányos rendelkezés maradjon, hanem ciklusokon átnyúló közös programmá váljon.


előző oldal12következő oldal

Legújabb videók
Vízügyi cselekvési program
Vízügyi cselekvési program
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány