Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

2017. május 08.

Áder János köztársasági elnök beiktatási beszéde az Országgyűlésben

Házelnök Úr!
Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Országgyűlés!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Öt évvel ezelőtti hivatalba lépésemkor a következő szavakkal zártam beszédemet: „Készen állok arra, hogy a nemzet előtt álló nagy feladatból a rám jutó részt elvégezzem.”

A mögöttünk hagyott években elnöki munkám központi kérdésévé a magyar érdekek és értékek képviseletét, a teljesítmény megbecsülését, a normativitást és a jövő nemzedékek iránt viselt felelősséget tettem.

Hogy a vállalt munkából mit sikerült elvégezni, azt az Önök előtt fekvő összefoglaló tanúsítja.

Feladat azonban maradt még bőven. Megtisztelő volna számomra, ha ezekben a kérdésekben javaslataikkal, észrevételeikkel segítenék munkámat.

Eredeti szándékom szerint az előbbi témákat érintve szerettem volna beszélni az előttünk álló öt esztendőről. Azonban az elmúlt hónapok politikai közbeszédét figyelve úgy gondoltam, inkább a ránk váró egy évről szólok.

Meggyőződésem, ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden – akár csak hallgatólagos – megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk.

Ha van bennünk szándék, hogy ne így legyen, találunk történelmi példát, amiből erőt meríthetünk a cselekvéshez. 1867. Kiegyezés. „Csak” 150 évet kell az időben visszalépnünk.

Tisztelt Ház!

Jó lenne legalább három dologban egyetértenünk.
1. Mindannyian Európa polgárai vagyunk.
2. Mindannyian a magyar nemzethez tartozunk.
3. Mindannyian tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk.

Lássuk az első kérdést!

Mindannyian Európa polgárai vagyunk, és azok is maradunk. 1990-ben – pártállástól függetlenül – egyetértettünk az Európai Unióhoz való csatlakozás szándékában.

Hogy ez a konszenzus a brüsszeli intézményekkel való napi vitákon felül emelkedve megmaradjon, Deák Ferenc gondolatait ajánlom figyelmükbe. 1867-ben, amikor a Habsburg Birodalom és a magyar nemzet érdekeinek összehangolása volt a feladat, Deák így érvelt a Parlamentben:
„egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni.
Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, … melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”

Tisztelt Ház!

Cseréljünk ki a szövegben egyetlen szót: birodalom. Hallgassuk csak!

„egyik cél tehát az Európai Unió szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni.
Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, … melyekből többet elvenni, mint amit az Európai Unió szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”

Ha Deák Ferenc itt lenne közöttünk, meghallanánk-e bölcs szavait?

A második téma: mindannyian a magyar nemzethez tartozunk. Két dolgot ajánlok az Önök figyelmébe.

Adjuk vissza nemzeti ünnepeink méltóságát! Ne abban versenyezzünk, ki hogyan tudja a másik rendezvényét megzavarni. De abban, hogy saját rendezvényeinket miként tudjuk a másikénál méltóbbá tenni. Miként tudunk az aktuálpolitikai ki- és beszólások helyett magvas gondolatokat az ünneplőkkel megosztani. Miként tudjuk a márciusi ifjaknak vagy 56 forradalmárainak az illő tiszteletet megadni.

A másik kérdés a szolidaritás. Értsünk egyet abban, hogy ugyanaz a figyelem, ugyanaz a szolidaritás jár annak, akit hite vagy nemzeti kisebbséghez tartozása miatt üldöznek, mint akit származása miatt. A határokon túl élő magyarokért viselt felelősség ne csak alkotmányos rendelkezés maradjon, hanem ciklusokon átnyúló közös programmá váljon.


előző oldal12következő oldal

Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány