Sajtóközlemények, fotók, videók és beszédek

BESZÉDEK

Áder János köztársasági elnök beszéde a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ 25 éves fennállása alkalmából rendezett nemzetközi konferencián Szentendrén



Az a történet, a klímaváltozás, ami a szemünk előtt játszódik, és aminek mindannyian szenvedő alanyai vagyunk, kísértetiesen hasonlít az ózonlyukkal kapcsolatos történethez, az eljárás és a mentalitás tekintetében is. Először az is tagadással kezdődött: „Á, nincs ilyen probléma.” Következő lépés: „Van ilyen probléma, de ez nem jelentős.” Utána hosszas halogatás, hogy milyen döntést is kell hozni, következett a felelősség-elhárítás, aztán jöttek a politikusi-politikai rövidlátó nyilatkozatok – apró megjegyzés: nem akarom bántani távollétében Ronald Reagan belügyminiszterét, aki azt mondta, amikor az ózonlyuk-problémáról és uw-sugárzásról kérdezték, arról, hogy hogyan kellene védekezni ellene: a megoldás nagyon egyszerű: nagy karimájú kalapot és napszemüveget kell hordani, és akkor megoldottunk minden problémát. Ezután következett a beismerés: jelentős a probléma, de még utána éveken keresztül tipródtunk, totyorogtunk, míg a problémát sikerült megoldani, 87-ben Montrealban egy megállapodás, és végül utána gyors cselekvés és gyors betiltása az úgynevezett CFC-gázoknak. A mai helyzet kísértetiesen hasonlít ehhez a történethez, ami 25 évvel ezelőtt játszódott le. Én úgy látom, hogy most a tipródás és totyorgás stádiumában vagyunk, és csak reményünk van arra, hogy Párizsban meg tudunk állapodni. És még inkább reményünk van csak arra, hogy ezt egy gyors döntés, gyors cselekvés fogja követni. És miután itt van az Egyesült Államok nagykövete és nagyon sokan érkeztek az Egyesült Államokból, engedjenek meg egy kitérőt: az én személyes véleményem az, hogy akkor fogunk tudni Párizsban eredményesen tárgyalni, ha a legnagyobb szennyezők megállapodnak egymással, még Párizs előtt. Itt kiemelt szerepe van az Egyesült Államoknak, ahol a legnagyobb az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás, és Kínának, ahol az össz-szén-dioxid-kibocsátás ma már a legnagyobb a világon.

Én arra kérek mindenkit, akinek van erre módja, lehetősége, befolyása, hogy próbálja akár az amerikai, akár a kínai döntéshozókat meggyőzni arról, hogy azt a megállapodást, amit az Egyesült Államok és Kína a múlt év végén kötött, egészítsék ki egy a korábbinál, a múlt év véginél ambiciózusabb, a célokat tekintve, az eszközöket tekintve ambiciózusabb megállapodással, még Párizs előtt. És ehhez az Európai Unió örömmel fog csatlakozni. És akkor – azt gondolom – a többi nagy szennyezőnek nem lesz más választása, mint hogy kövesse az Egyesült Államokat, Kínát és az Európai Uniót.

A jelenlévőket pedig, mindenkit, aki ma figyelemmel kíséri a tanácskozásunkat, arra kérem, hogy segítsen. Segítsenek a veszély tudatosításában, hiszen régen nem környezetvédelmi kérdésről beszélünk, hanem a saját életünkről. Segítsenek a kutatási eredmények – nagyon sok ilyen eredmény van ma már! – közérthető megfogalmazásában, úgy is mondhatnám, hogy a probléma társadalmasításában. Hogy a kevésbé iskolázott emberek is értsék, hogy róluk, az ő gyerekeikről van szó. Segítsenek a felelősségérzet felkeltésében, hiszen ma nagyon sok fórumon értelmetlen álvitákat folytatunk. Segítsenek a felismerésben, abban a felismerésben, hogy a veszély, ami ránk leselkedik, az egyúttal lehetőség is. Lehetőség egy modernebb, korszerűbb, az életfeltételeinket jobban biztosító technológia meghonosítására. Segítsenek a meggyőzésben, hogy ha a szakértők, tudósok által választott megoldásokat választjuk, akkor az hosszabb távú, költségvetési, gazdasági-növekedési szempontból is az előnyünkre fog válni. És segítsenek a szemléletváltásban, a szemléletváltásban, amihez segítségképpen, munícióként hadd ajánljam figyelmükbe Gábor Dénes szavait. Gábor Dénes magyar származású tudós, aki Nobel-díjat kapott, életének nagy részét az Egyesült Államokban töltötte. Jó ötven évvel ezelőtt mondta a következőket: „Eddig az emberiség a természettel küzdött. Mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”

Utóirat: vissza a villányi borászokhoz! Azzal váltam el tőlük tegnapelőtt, hogy ami ma még előnynek tűnik, az holnapután hátrány lehet, és gondoljanak arra, hogy az a probléma – itt van az olasz nagykövet a körünkben –, amivel a toszkán borászok már küszködnek, lehet, hogy néhány év múlva már a mi problémánk lesz. A felelősségünk tehát közös. Köszönöm, hogy meghallgattak!



Legújabb videó
Tisztavatás
2018. augusztus 20.
Vízügyi cselekvési program
Vízügyi cselekvési program
Legújabb kiadvány
Legújabb kiadvány