2010. július 15.Sólyom László köztársasági elnök a mai napon hozott határozatában a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választásának időpontját 2010. október 3-ra, vasárnapra tűzte ki. |
2010. július 12.Sólyom László köztársasági elnök búcsúlátogatáson fogadta Miko Haljast, Észtország távozó nagykövetét. |
| | | | 2010. június 24.Egyenlő mércével - Sólyom László köztársasági elnök interjúja a Heti Válasznak
Tetteinkben a védelem, az utókor ítélni fog azok fölött – idézi Jókai Mór regényhősét Sólyom László. Az államfő már hónapok óta tudja, hogy nem jelölik újra, ám úgy érzi: feladatait sikerült elvégeznie. A kétharmados többség szerinte nem fenyegeti az alkotmányosságot, viszont a törvénydömpingnek megvannak a hátulütői.
– Tavaly év végén azt mondta lapunknak, ha felkérnék második mandátumra, kötelessége lenne komolyan mérlegelni. Fontolóra kellett vennie bármit is?
– Nem volt mit mérlegelni. Mivel nem kérdeztek meg, hamar, már a választások előtt megértettem: nemkívánatos újabb öt évig az általam képviselt elnöki felfogás. Ezt nem volt könnyű tudomásul venni, de ami személyes sorsomat illeti, jó lelkiismerettel fejezem be a munkát. Annak idején az Alkotmánybíróság elnökeként a halálbüntetést eltörlő döntéshez hosszú, elmélkedő indokolást írtam. Amellett érveltem, hogy az emberi élet kimondhatatlan méltóságát annak egyszerisége adja. Így fogtam fel az elnöki munkát is. Egy ciklus alatt igyekeztem elvégezni mindazt, amit célul tűztem ki. Éppen ezért a termés betakarítását már korábban elkezdtem. Összefoglaló beszédeimet tavaly augusztus 20-án indítottam; október 22-én a Műegyetemen elbúcsúztam az ifjúságtól. Az év elején bemutattuk a Bölcsek Tanácsának korrupcióról és oktatásról szóló jelentését; letettük az asztalra a határon túli magyarokról szóló konferenciasorozat összegzését. Végül nemrégiben napvilágot látott az elnöki működésem legfontosabb megnyilatkozásaiból válogató szöveggyűjtemény. Nagy ajándék, hogy végigcsinálhattam ezt az öt évet, noha nagyon nehéz időszak volt. Akár viccelhetünk is: egy ciklus alatt kettőt teljesítettem. Most már új feladatom van: meg kell találnom a volt elnök szerepét.
– Bár nagy tisztelettel vagyunk a tanulmánykötetek és a konferenciák iránt, néha nem merült fel Önben: szélesebb hatáskörrel többet érhetett volna el a felsorolt területeken?
– Amikor elnök lettem, tisztában voltam a jogi lehetőségekkel; már csak azért is, mert alkotmánybíróként ezeket meglehetősen pontosan igyekeztem meghatározni. Illetlenség, ha az ember pozícióba kerülve nekilát hatásköreit tágítani. Ugyanakkor tettem néhány fölfedezést, amelyek árnyalják az államfői hatalom gyengeségéről szóló képet. Nem különösebben erős jogosítványnak szokták tekinteni például a törvények parlamenti visszaküldésének lehetőségét. Tapasztalatom szerint azonban ez a politikai vétó teszi igazán erőssé az államfőt. Óriási nyomás volt rajtam, hogy egy-egy jogszabállyal kapcsolatos legkisebb kétség esetén is az Alkotmánybírósághoz forduljak, azaz az alkotmányossági vétót politikai fegyverként használjam. Ennek mindig ellenálltam. A politikai vétó esetében azonban az elnök jóval tágabb körben fejezheti ki egyet nem értését. Persze a parlament egy elnöki politikai vétó esetén akár változtatás nélkül elfogadhatja ugyanazt a szöveget, mégis sikerült eredményeket elérnem. Például amikor az Országgyűlés a nagy pártoknak kedvező, a kisebbeket kedvezőtlenül érintő döntéseket hozott. Vagy olyan szemtelenségek esetén, amikor a középületek akadálymentesítésére kiírt tíz év lejárta után újabb hét évet akartak adni az elmulasztott munkák elvégzésére.
›› folytatás
|
|