Tisztelt Elnök Úr és Tisztelt Hitvese!
Hölgyeim és Uraim!

Köszönetet mondok Önnek, Elnök úr, a magam, feleségem és a magyar delegáció nevében a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért. Különös örömömre szolgál, hogy első hivatalos útjaim egyike a Szlovák Köztársaságba vezethetett, amelynek korábbi elnökei és hivatali elődeim között szívélyes együttműködés alakult ki. A magyar-szlovák kapcsolatok ápolása és fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseiket folytatni kívánom. Meggyőződésem, hogy a mai államfői találkozó is új tartalmat és minőséget ad országaink viszonyának.

A Szlovák Köztársaság fontos partnerünk mint Magyarország szomszédja, mint tagtársunk az Európai Unióban és a NATO-ban, és úgy is, mint olyan ország, amelynek félmillió magyar nemzetiségű állampolgára van. Ezért szükséges és hasznos, hogy a két ország legfelsőbb szintű találkozók során tekintse át a kétoldalú kapcsolatokat, tárja fel az együttműködési lehetőségeket és tisztázza a rendezést igénylő kérdéseket; továbbá véleményt cseréljen nemzetközi kérdésekről is.
Megelégedéssel tölt el, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok sokrétűek és jó irányba fejlődnek. Meggyőződésem, hogy a rég áhított harmónia elérését Szlovákia és Magyarország között mindkettőnk uniós tagsága jelentősen elősegíti.  Ez ugyanis egyrészt azt jelenti, hogy közös értékrend mellett köteleztük el magunkat. Másrészt az EU a kétoldalú kapcsolatoknak is új dimenziót és lehetőségeket ad.

A kétoldalú viszonyban meghatározó annak a történelmi tapasztalatnak feldolgozása és újraértelmezése, amely abból adódik, hogy a magyar és szlovák nép több mint kilencszáz évig élt együtt a történelmi magyar királyság keretében. A 19. századi nemzeti ébredés során a nemzetek nemcsak saját, független nemzetállamot tűztek ki célként, hanem rendszerint egy olyan nemzettel szemben határozták meg magukat, amelynek közjogi hatalmától és asszimilációs potenciáljától fenyegetve érezték magukat. A magyarok Ausztriával szemben, a szlovákok a magyarokkal szemben, míg a magyarok – látván, hogy a szlávok számára a nyelvrokonság fontosabbnak bizonyul a közös történelemnél és kultúránál – idővel a pánszláv törekvésektől is féltek. Magyarországon általánosan elfogadott nézet, sőt iskolában is így tanítják, hogy a magyar állam asszimilációs politikája a kiegyezés után súlyos hiba, tragikus tévedés volt. De mai közös jogelveink és értékrendünk alapján nem fogadható el a magyarok kollektív büntetésként alkalmazott jogfosztása sem a világháború után. A népek emlékezete generációkon át őrzi a sérelmeket, amelyek előítéletté válását csak a kibeszélés, a hosszabb történelmi folyamatok és összefüggések tisztázása, tabu-témák megszüntetése, a kölcsönös empátia előzheti meg és oldhatja fel. A magyar-osztrák, vagy a magyar-horvát viszony a példa arra, hogy egy-egy gesztus száz éves negatív sztereotípiákat képes eltüntetni, és pozitív képet meghonosítani a szomszédokról a közvéleményben. Biztosíthatom Elnök Urat, hogy Magyarországon nem létezik szlovák-ellenesség; mint ahogy egyetlen nemzeti kisebbségünk elleni összefogásból sem lehetne politikai tőkét kovácsolni. Feltett szándékom a magyar-szlovák történelmi megbékélésen munkálkodni, s hiszem, hogy sokan gondolkodnak hasonlóan mindkét népben.

A történelmi helyzet ugyanis megváltozott azzal, hogy mindkét ország az EU tagja. Ez nem helyettesíti az elfogulatlan történészek és a tisztességes, jóakaratú média, sőt általában az értelmiség és a politikai osztály feladatait. De ideológiák nélkül, egyszerűen a hétköznapi tevékenységben megváltoztatja, együttműködővé teszi a kapcsolatokat a határ két oldalán, s létrehozza a kölcsönös megértéshez szükséges nyitottságot. Meg kell tehát teremteni a tényleges, fizikai kommunikációt, azaz megépíteni a határmenti községeket összekötő utakat, közös kistérségei fejlesztéseket indítani, a munkaerő most is meglévő szabad mozgásához a vállalkozásokat, intézményeket is megnyerni. Ezért különösen örvendetes például az Ipoly hídjainak felújítása, amelyben minisztereink nemrég egyeztek meg. Óriási pszichikai jelentősége van a félszáz, formalitásoktól mentes turisztikai határátlépési lehetőségnek.

A kapcsolatok javulásába vetett reményem kiterjed arra is, hogy sikerül megoldani az országaink viszonyát súlyosan terhelő vitát a bősi vízlépcsővel és a Duna elterelésével kapcsolatban. A hágai Nemzetközi Bíróság ítélete az ott meghatározott keretek között megegyezésre kötelez minket. Szeretném kiemelni, hogy a kérdést nem politikai, hanem ökológiai problémának tartom. A vízhiány miatt a Szigetköz a pusztulás képét mutatja, végső óráit éli. Sajnálatos, hogy a szakértői tárgyalások egy évtizede nem haladnak a vízmegosztás és pénzbeli igények kérdésében.

Meggyőződésem, hogy mindkét fél érdeke, és elsősorban a természeti környezet érdeke a rövid és záros határidőn belüli megállapodás. Ha ez nem sikerül, meggondolandó, hogy a konkrét kérdésekben harmadik fél közreműködését kérjük a vita rendezéséhez.

Az egymás országában élő kisebbségeink sorsa kapcsolatunk megkerülhetetlen része és próbaköve. Őszintén érdekeltek vagyunk abban, hogy a Magyarországon élő szlovákok, és a szlovákiai magyarok is megőrizzék identitásukat, az anyaországgal való kitüntetett kapcsolatukat, és védekezhessenek a még a jogok teljességét élvező kisebbséget is fenyegető asszimiláció ellen. A magyar Alkotmány a nemzeti kisebbségeknek kollektív jogokat ad, s államalkotó tényezőként ismeri e közösségeket, amelyeknek helyi és országos önkormányzatot, azaz gyakorlatilag kulturális autonómiát garantál. Parlamenti képviseletük elfogadható igény, de nem hasonlítható össze a szlovákiai magyarok parlamenti helyzetével. A szlovákiai magyarság ugyanis az általános szabályok szerint vesz részt a politikai életben és juttathat képviselőket a parlamentbe, míg ehhez Magyarországon – a nemzetiségek alacsony lélekszáma és szétszórt települései miatt – a választójog egyenlősége alóli alkotmányi kivétel, egészen rendkívüli pozitív diszkrimináció kellene. Ez a magyar demokrácia szerkezetének újraalkotását igényli tehát.

Szívesen látjuk a saját nemzetiségnek az anyaországból érkező anyagi segítséget. Reméljük, hogy Szlovákiában a kisebbségi törvény megszületése, a nyelvhasználat kiszélesítése, a kulturális támogatások felemelése is segíteni fogja a magyarságot a szülőföldjén való megmaradásban. Ennek elősegítését a magyar állam számára az alkotmány előírja.

Tisztelt Elnök Úr!
Kedves Jelenlévők!

Örömmel nyugtázzuk kétoldalú kapcsolatainkban a bővülő együttműködést. Növekszik a kereskedelmi forgalom, vállalkozóink befektetnek a másik országban, egyre több állampolgár talál munkát a határ másik felén. Kulturális kapcsolataink szép példája az ősszel megrendezett Szlovák Kulturális Napok nagy közönségsikere. Bízom abban, hogy ezek a tendenciák tartósak lesznek, és kiterjednek más területekre is.

Tisztelt Elnök Úr!
Hölgyeim és Uraim!

A Gašparovič elnök úrral, illetve a Szlovák Köztársaság többi vezetőjével folytatott tárgyalásaimon meggyőződhettem arról, hogy kapcsolataink jelenének és kilátásainak megítélésében számos kérdésben azonos a véleményünk. Remélem, hogy a kölcsönös megértés szellemében rövid időn belül megoldjuk a még nyitott kérdéseket is. Tudatában annak, hogy új korszakba léptünk, közös feladatunk az, hogy őszintén és egymás megértésére nyitottan törekedjünk a magyar-szlovák együttműködés fejlesztésére, hogy valóban jó szomszédokként éljünk egymás mellett. A Magyar Köztársaság elnökeként mindent megteszek ezért.

Kedves Barátaim!

Emelem poharam:
- nemzeteink boldogulására,
- a magyar-szlovák kapcsolatok jövőjére,
- Gašparovič Elnök úr és Silvia asszony, valamint
- jelenlévő valamennyi barátunk egészségére!