Elnök urak! Tisztelt vendégeink!

Az új köztársasági elnök első szava a köszönet szava, örülök, hogy ilyen elődöknek a nyomába léphetek. Nem lehet nagyobb elégtétel, hogy az a személy, aki ötéves – ahogy ő nevezte – szolgálata alatt a nemzet egységét testesítette meg, a nemzettől egységesen most, hivatala végén, csak elismerést kapott.

Nekem külön személyes okom is van az örömre, hiszen 40 éve fiatal kollégaként közelről követhettem Mádl elnök úr pályáját, aki fiatal kora óta az európai gondolat nagy híve és harcosa volt, aki tudományos és tanári tevékenységének a központjába Európát helyezte, és ez az eszme elnöksége idején teljesedett ki. Jelen lehetett annál az ünnepélyes aktusnál és képviselhette Magyarországot, amikor az Európai Unió tagja lehettünk. Köszönet illeti azért, hogy segítette Magyarországot elhelyezkedni az európai közösségben, és külön köszönet azért, hogy a határon túli magyar közösségeket is segítette ugyanebben.

Tisztelt vendégeink!

Mától kezdve az alkotmány szerint én képviselem a magyar államot. Szinte megtestesítem. Éppen ezért szükséges leszögezni, az állam nem én vagyok, és az állam nem mi vagyunk, a magyar állam vezetői, akik itt ülnek, hanem a magyar állam alkotórésze és alkotója a magyar nép. Amikor az egyetemen arról kezdünk tanulni, hogy mi is az állam, akkor be szoktam vinni egy könyvet, amelyet az 1600-as évek közepén írtak. Ez az első modern mű az államról, címlapján pedig egy nagyon szép metszet, Thomas Hobbes Leviatánja látható. Ezen a metszeten békés szántóvetők látszanak, távoli városok, a tengeren hajók, és a horizonton kiemelkedik egy óriás, a bibliai szörnyeteg, Leviatán, egy pikkelyes, koronás szörnyeteg, ez az állam. És ha megnézzük közelebbről, a pikkelyek a miniszterek, a páncélos katonák, a bírák, a hivatalnokok – ezek alkotják ezt az államot. Azonban igaz az , hogy Leviatán békét és biztonságot nyújt a népnek, de szabadságot nem ad, csak annyit, amennyit éppen jónak lát.

A magyar alkotmány címlapján nem Leviatán van, hanem az áll az alkotmány élén, hogy a hatalom a népé, és nekünk, akik ezt szolgálni vagyunk hivatottak, úgy kell ezt a kötelességünket teljesítenünk, hogy mindig az emberek szabadságát, a szabadságjogukat tartsuk szem előtt.

Ezzel kapcsolatban még egy mondatot engedjenek meg: azok vannak itt vendégként hivatalba lépésem alkalmából, akik ünnepélyes esküt tettek az Országgyűlés és a magyar nép színe előtt. És az eskü úgy kezdődik: esküszöm, hogy hazámhoz hű leszek. A hűség nem olyan fogalom, amelyet jogi kategóriák közé lehet szorítani. Sokkal több annál. És a haza is sokkal több annál, sokkal gazdagabb annál, semhogy a magyar állam fogalmába bele lehessen írni. Nagyon szomorú, hogy a mostani közbeszédben a haza fogalma általában mint hazaáruló szokott szerepelni.

Én azt szeretném, hogyha elnökségem alatt vissza lehetne állítani ezeknek a fogalmaknak a becsületét és a fényét: haza, tisztesség, hűség. Vannak olyan szavak persze, amelyek nagyon hamar devalválódnak. Ritkán szabad ezeket használni, csak nagyon ünnepélyes alkalmakkor. Úgy érzem, hogy ez egy olyan ünnepélyes alkalom, amikor hivatalomba lépek, hogy kimondhatok egy szót és ezzel visszahívhatom jogaiba, a magyar nyilvánosságba, és ez a szó a hazaszeretet.

Én ennek jegyében bizalommal fordulok az itt jelen lévő állami vezetőkhöz, a külföldi államok képviseletében a nuncius úrhoz, és azt kérem, működjenek együtt velem, a magyar néptől pedig bizalmat és támogatást remélek.

Köszönöm.